Elza

Mi hitelesíti a teljes magyar politikai elit teljesítményét? Miben és mivel jobb az élet, amióta a színre léptek? Bujdos Attila írása.

Elza a címe a miskolci színház előadásának, Fábián Péter és Benkó Bence Babits Mihály utolsó regényét használta hozzá. Hősük ifjú idealista, az örök háborúnak akar véget vetni a szavak erejével. Vegyük azt, amit történelemként ismerünk, hogy nem létezhet kor, amelyik nélkülözheti a gondolat hatalmát. Ez maga az emberiség történetén részben haladás néven is végigfutó szál. És vegyük a tapasztalatot, hogy a tudás a teljesen reménytelen helyzetekből is kivezethet. És akkor most képzeljük el azt a reménytelen helyzetet, amiből tényleg nincs valóságos kivezető út, annyira egyben tartják az emberiség kényszerei. Az idő még észlelhető – telik is, múlik is –, de történelemként már nem íródik tovább. Elza talán kimenekülhet, de a lehetőségbe már nem kapaszkodhatnak a múlt emberei. Jó és élvezetes előadás, érdemes színházba menni miatta, például az élményért, ahogyan huszonéves alkotók gondolkodnak valami olyasmiről, ami a mi világunkra is mindinkább hasonlít.

Ha magunkra értenénk: van-e innen, van-e hová és van-e kivel.

Ide kívánkozik, hogy a legújabb magyar párt, a Momentum elnöke interjút adott, amelyből a legtöbb olvasatban egyelőre az a mondat lett a hangsúlyos, amit most nem idéznék szó szerint, mert mondjuk így: nem éppen finomkodó. De a lényege az, hogy mit kellene tennie például az egykori kormányfőnek, mai ellenzéki pártelnöknek (egyébként meg a teljes mai magyar politikai elitnek). Amióta az interjút olvashattuk, a róla folyó beszélgetésekben a vissza-visszaköszönő kérdés: lehet-e a változás igényével fellépni, a meghaladni kívánt korszak indulatból táplálkozó szókészletével? Nem ragadnék le egyébként ennek a szókészletnek a mérlegelésénél, hogy helyes vagy nem helyes így beszélni – erről is döntenek majd a választók, ha akarják: a stílusra koncentrálva, ha akarják: a mondanivalóra összpontosítva.

Figyelmet érdemlőbb maga a probléma, ha problémaként gondolunk rá: mi hitelesíti a teljes magyar politikai elit teljesítményét, ha a politikai kultúra beleragadt a terméketlen vitákba, a párbeszédre való képtelenség megosztottságába. Miben és mivel jobb az élet, amióta színre lépett az aktuális politikai elit – van, aki lassan harminc éve. Hol van a belátás, amikor arra lenne szükség. Például ha félre kellene állni. És mi van, ha erős a ragaszkodás a lehetőséghez. A létező politikai berendezkedésen kellene fogást találnia az önmagát ajánló új nemzedéknek – a politikai realitás részeként, és mégis felülírva azt. Mint amikor Elzát figyeljük, csak ez most nem színház.

- Bujdos Attila -

PreviousNext