2016.12.20. 10:41
Nehogy már ne
<em>„Minden lesz karácsonykor és szilveszterkor is” – mondta a 40-es nő olyan természetességgel a hangjában, mintha egy kellemes büfi csúszott volna ki a száján. „A gyerek almás telefont kap, mert mindenkinek olyan van, nehogy már Mucikának ne legyen! Anyuka kap egy internetes tévét, Papónak pedig lecseréljük a kocsiját. Nálatok?”</em> <strong>Juhász-Léhi István jegyzete</strong>.
„Minden lesz karácsonykor és szilveszterkor is” – mondta a 40-es nő olyan természetességgel a hangjában, mintha egy kellemes büfi csúszott volna ki a száján. „A gyerek almás telefont kap, mert mindenkinek olyan van, nehogy már Mucikának ne legyen! Anyuka kap egy internetes tévét, Papónak pedig lecseréljük a kocsiját. Nálatok?” Juhász-Léhi István jegyzete.
Dehogy érdekelte, hogy kinél mi… Inkább elsorolta még a család többi tagját részletesen, ügyelve arra, hogy mindenki jól hallja. Az iskolaudvaron többen is hüledeztek, másokat inkább idegesített ez a fajta kivagyiság. A nő egyébként életében nem dolgozott, persze ő azt hitte, igen, ám dehogy. Régen elmúlt húsz, de mégis annyi akart lenni. Nem látszani, lenni.
„Nehogy már ne menjek el kétnaponta fodrászhoz” – vetette oda az egyik anyukának. „Olyan hülyeség ez a karácsony is. Semmit nem lehet csinálni, ráadásul nincs semmi nyitva. Nem is értem.”
Ekkor már csak a kemény mag állt körülötte, de inkább megszokásból. A monológ vállalhatatlan volt, ekkor inkább magának beszélt.
„Szilveszterkor is oda megyünk, ahol leghamarabb lesz 2017. Én ezt kértem karácsonyra!” A nagykaput bezáró portás nem tudta összerakni a hangfoszlányokat: „Ez meghibbant a nagy jólétben…” – legyintett, és bereteszelte a vasat.
