Átverők és átvertek

Nem tudom, megfigyelték-e, hogy ha van egy picit is üzletileg ígéretes terület, a csalók azonnal megjelennek. Most nem a nagy pályázati, uniós pénzes hiénákra gondolok, hanem a kicsikre. Akik mindig a megfelelő kis rést lelik meg. Kiss László írása.

Az egyik kedvencem a tűzifabiznisz. Az átverés rengeteg módja létezik benne, olyan rétegezett üzletág ez, hogy nem is hinnék.”

Kezdődik onnan, hogy vizes fa, folytatódik azzal, hogy nem annyi köbméter, amennyit fizetünk, vagy a kaloda alján hulladék lapít. Arról már nem is beszélek, hogy a forrás, azaz, hogy honnan is van fa, az egy másik problémahalmazhoz vezet – erről az erdészek tudnának mesélni.

De a kocsibeállók leaszfaltozása is jó terület. Jobb esetben csak arról van szó, hogy a környéken folyó, amúgy állami-önkormányzati munka „melléktermékeként” jön az ajánlat, rosszabb esetben nem is aszfalt lesz belőle, csak valami fekete kuli­másszal kenik be a betont. Az ereszcsatorna-csere is príma üzlet. Megfelelő meggyőző erő, rábeszélés, már kapják is le a régit, és rakják fel az újat, csakhogy az ár, mint kiderül, kissé vastagon fogó ceruzával íródik. No de, akkor már fenn van minden, a régi összelapítva, mit lehet tenni?

Az útszéli zöldségesek között is akad – nem mindegyik –, aki, hát hogy finoman fogalmazzak, magas árfekvésben dolgozik, ez is jó biznisz, hogy majd aztán ősszel átadja a helyét az autóról krumplit, hagymát árulóknak. Itt az a baj, hogy sok becsületes, rengeteget dolgozó és megélni próbáló ember közé befurakodó „bizniszmenek” teszik passzra azt a minimális bizalmat, ami nem lenne rossz, ha létezne.

De az üzletnek vannak speciális ágai is – nem olyan régen még csak Isztambulban rángatták a karomat a garantáltan márkás parfümök árusai, most már Budapesten, a plázákban nem lehet öt lépést tenni, hogy ne botoljunk bele ugyanezekbe. Vagy ha nem ebbe, akkor szintén garantált minőségű Iphone mobilt is lehet venni, nylonsza­tyorból.

Persze, aki elhiszi, mondjuk egy Armaninak látszó parfümről, amit háromezer forintra lealkudva vett meg, hogy eredeti, az meg is érdemli, nem beszélve a mobilokról. Az igazi probléma ott kezdődik, ami például a tűzifával zajlik. Mert itt azért, leszámítva a szegény nénikéket, időseket, akiket könnyű átverni, van egy sajátos összjáték. Mindig elhiszi a vevő, hogy okos lehet, nyerhet az itt a piros hol a pirosban is, azaz „okosban”, olcsón fog sokat venni. Egy kis szociodráma ez, amiben mindenkinek megvan a maga szerepe.

És persze a legnagyobbak is hozzáteszik a magukét. Mondja egy anyuka, hogy a gyerek bőgött, amikor a nem kevés pénzért vett gyurmás játékból elkészült a kutyus, az őzike, a lovacska, hogy ezek miért nem mozognak? Merthogy a tévéreklámban mozogtak. Ez ám az átverés. Felnőttként persze nem az, hiszen a kis mesevilág, ami a klipben van, látható, hogy csak amolyan fantázia szülte inspiráció. De egy háromévesnek nem. Ő azt várja, mikor fog szaladni a gyurmapaci.

Így tanul a gyerek. Komoly esélye van rá, hogy majd később ne vegyen vizes tűzifát, hajtsa el kapásból az ereszleszerelőket, mint ahogy a szatyorral sutyorgó parfümösöket is. Persze, addig az átverőipar is fejlődik majd – lesz mire felkészülni.

– Kiss László –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdet�s