Nagy próbatétel előtt áll a sportvilág

Dr. Hegedűs Csaba sikereit és beosztásait szinte lehetetlen felsorolni. Az 1972-es, müncheni olimpia birkózóbajnoka, mesteredző, jogi doktor, volt szövetségi kapitány, sportágának szakszövetségi elnöke, a világszövetség tisztségviselője, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Telesport főszerkesztője. Műfajában a hivatalos kifejezés szerint technikai ellenőrként igazgatta a 2008-as pekingi és a 2012-es londoni olimpiák birkózóversenyeit.

Mit gondol, mikor érkezik el az az időpont, amikor – tekintettel a rendkívüli helyzetre – még lemondhatják a játékokat?

Erre már nincs sok ideje a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak. Ezt a bizonyos utolsó határidőt vagy napot viszont nagyon sok oldalról kell megvizsgálni. Vannak sportszakmai, módszertani, gazdasági, tervezési, egészségügyi, felkészülési, logisztikai szempontok, hogy csak néhányat említsek. Jelenleg az a helyzet, hogy a kétszáznyolc ország leendő olimpikonjainak edzésmunkáját nem lehet megoldani, hiszen a számításba vehetők szanaszét vannak, sőt többen karanténban várják a lappangási idő leteltét, miközben az események az egész életükre kihatást gyakorolhatnak. A szervezőbizottság és a NOB közötti szerződés értelmében 2020. december 31-ig kell megtartani a játékokat, igen ám, de a helyzet finoman fogalmazva is rendkívüli. Az igent vagy a nemet nem Tokióban fogják kimondani, hanem a NOB svájci székhelyén, Lausanne-ban.

Azt elképzelhetőnek tartja, hogy a július 24-i kezdést három hónappal eltolják?

Futballnyelven szólva nem szívesen totózom, bár ezt sokan megteszik, és az októberi kezdésre tippelnek, mások meg egy vagy két évvel későbbi rendezésre „fogadnak”. Nagyon jól ismerem a japánokat, több barátom él a szigetországban, ahol magam is többször jártam. Rendkívül fegyelmezett népről van szó, ennek jegyében kijelentem: az ottaniak mindent meg tudnak oldani.

Az eredeti időpontot kétségessé teszi, hogy még egyik sportágban sem alakult ki a végleges a mezőny. Viszont felfüggesztették a kvalifikációs versenyeket, tornákat, a sportolók egyszerűen leülnek, hiszen nem gyakorolhatnak, ugyanis a sportlétesítmények zömét bezárták. Ilyen körülmények között hogyan kerülhetnek ismét csúcsformába?

Mivel nagyon sokáig edzősködtem, szövetségi kapitányként is dolgoztam, a saját tapasztalatomról tudok beszámolni. A két-három hetes, vagy az egy hónapos kiesés visítva bár, de még áthidalható, több már nem. Ez az egyik legsúlyosabb kérdéskör, amely mélységeiben húzhatja keresztül a felkészülést. A mostani állapot az áprilisi, tényleg gyors utóalapozással, jelentős átszervezéssel orvosolható, ugyanez a forgatókönyv májusban vagy júniusban elképzelhetetlen. Nem tudok mást mondani, mint azt, hogy rettenetesen sajnálom a világ sportját: a vezetőket, az edzőket, a sportolókat, hiszen együttesen éveket fordítottak az életükből arra, hogy – a tudomány és technika összes vívmányát bevetve – csúcsformájuk éppen július 24. és augusztus 9. közé essen, ráadásul pont arra a napra és órára, amikor szükség lenne rá. Magam mint egykori versenyző és olimpiai bajnok teljes mértékben megértem és átérzem a sportolók lelki állapotát. Most kétségbe vannak esve, úgy fekszenek le és kelnek fel, hogy nem tudják, mert nem tudhatják: teljesül-e életük álma.

Amennyiben marad a július 24-i kezdés, és már nem jut idő a kvalifikációs szakasz befejezésére, megteheti-e bármelyik nemzetközi szövetség, hogy az aktuális világranglisták szerint határozza meg az indulásra jogosultak listáját?

Ez a felvetés teljesen jogos, és igen, kijelenthető, hogy a járványnak lesznek vesztesei, de ne szaladjunk nagyon előre. Mert még nem tudjuk, hogy ennek az áldatlan állapotnak mikor érünk a végére. Most vis maior helyzet van: elháríthatatlanság az elméletben és a gyakorlatban egyaránt. A szerződéses és a szerződésen kívüli kapcsolatban, a károkozás során, viszont a felek mentesülhetnek a felelősség alól.

Kicsit jogászkodjunk, tehetjük, hiszen ön jogot végzett. Feltételezhetünk-e kártérítési pereket, elképzelhető-e, hogy valakik bíróságon támadnak meg egy határozatot, és figyelembe véve ennek a speciális területnek a sajátosságait, ki ítélkezhet ezekben az esetekben?

Igennel és nemmel is tudok válaszolni. Lehetséges, de nem biztos, hogy tömegével fordulnak majd elő az ilyen jellegű ügyek. Utalok az olimpiai részvétel sajátos formáira. Egyes sportágakban személyre szól a kvalifikáció, a „kettesekben” az országok kapják a kvótákat, és a nemzeti szövetségek javaslataira az adott országok olimpiai bizottságai döntenek az indulók személyéről. Az ötkarikás testületeknek, mint végső döntéshozó fórumoknak, joguk van arra, hogy akár az utolsó pillanatokban is változtassanak, valaki helyett más személy kiküldetéséről határozzanak. Az ítész szerepét, ha szükséges, egyébként akár a Nemzetközi Sport Döntőbíróság, a CAS is betöltheti. Ezt a nemzetközi választott bírói testületet eleve a sport jogvitáinak eldöntése céljából hívták életre.

Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke – szavait idézve: szigorúan kívülállóként – azt mondta, hogy az olimpiát azért kell elhalasztani, mert a világ legfontosabb játékát nem lehet nézők nélkül megtartani…

Teljes mértékben igaza van. Nemzeti labdarúgó-mérkőzést vagy Bajnokok Ligája-találkozót még megtarthatnak zárt kapuk mellett, de ötkarikás viadal egyszerűen elképzelhetetlen táblás házak, azaz szurkolók nélkül. A versenyzők, már bocsánat, nem szerepelhetnek kriptában. Viszont van az éremnek egy másik oldala: a modern világ arrafelé halad, hogy a világversenyek szép lassan a „tévéstúdiókban” zajlanak majd, a nézők pedig a telefonjaikon, az óráikon, meg a monitorjaikon nézik a küzdelmeket. Nincs messze ez az idő, hiszen az utóbbi években hihetetlen mértékű technikai robbanás történt.

Az 1896 óta rendezett, klasszikus olimpiák elmaradásához világháborúk „kellettek”, egészségügyi okból lefújt vagy áthelyezett olimpiára azonban még nem volt példa.

Ez így van. Most a harmadik világháború zajlik, csak napjainkban a vírusok ellen harcolunk. Az biztosnak tűnik, ez az egészségügyi világháború az életünket és az egész világot megváltoztatja.

Ki fizeti majd a révészt?

Ez is abszolút időszerű felvetés. A sportban óriási anyagi erők mozognak: televíziós társaságok, multinacionális cégek, szponzorok, amelyek vastagon hozzájárulnak a sportvilág eltartásához. Mindent beleszámolva és számokban kifejezve: dollárban kalkulálva százmilliárdokról van szó. A nemzetközi szövetségek például abból élnek, hogy egy sikeres olimpia után óriási mértékű pénzhez jutnak, de ha nincs ötkarikás viadal, a negatív hatások mindenkinek fájni fognak. Még nincs ember, aki megmondja azt, hogy hol állnak meg a konkrét veszteségek. Csupán azért vagyok bizakodó, mert ebben a mindenkit negatívan befolyásoló helyzetben bizonyos vagyok a szolidaritásban és az összetartás mindent elsöprő erejében. Rettenetes lenne, ha ezt a legcsodálatosabb eszmét, amit olimpizmusnak hívunk, bármilyen baj érné. Ez az eszme hatást gyakorol a nemzetekre, a fiatalságra, a kontinensek közötti együttélésre, szóval az egész Földre. Egyébként melengeti a szívemet, hogy a legnagyobb sztárok – például a labdarúgó Lionel Messi, a színész Tom Hanks, a színész, politikus és üzletember Arnold Schwarzenegger – üzennek az embereknek, szóval megmozdult a világ, és nemcsak aggódunk, hanem teszünk is egymásért. Ez most nagyon kell nekünk, sportembereknek is.

Olimpia: az optimizmus és a számok

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke szerint egyelőre nincs szükség drasztikus döntésekre a nyári olimpiával kapcsolatban.

– Az előkészületekben résztvevők egészsége a legfontosabb számunkra. Minden intézkedést megteszünk a sportolók, az edzők és a háttérstábok biztonságának és érdekeinek védelmében. Az olimpiai közösség tagjai támogatják egymást a jó és a nehéz időkben egyaránt – mondta Thomas Bach, a NOB német nemzetiségű elnöke.

A rendezéssel kapcsolatban a szakemberek több kritikus pontot említenek: az első a kvalifikációs versenyek leállítása – ennek következtében pillatannyilag kialakíthatatlannak tűnnek a mezőnyök –, a második a doppingellenőrzések teljes elmaradása (most több földrész sok országában – objektív okok miatt – senkit nem tudnak szűrni az ellenőrök).

Ami pedig Tokiót illeti, a számok – a korábbi ötkarikás játékok alapján – félelmetes nagyságrendűek: 10 ezer 800 sportoló, 6 ezer kísérő (például vezető, edző, orvos, gyúró, adminisztratív személyzet), 5 ezer versenybíró, 17 ezer írott és elektronikus sajtómunkás, 60-80 helyszín, 17 nap, több millió néző, 2 millió turista, 100 ezer önkéntes (ők segédkeznek a városban, a közlekedésben, az informálásban és a helyszíneken), több 10 ezer közreműködő (például rendező, beléptető, rendőr, katona, sofőr, szakács, pincér, recepciós, takarító, bolti eladó, egészségügyi háttérmunkás). Arra jelenleg senki nem tud felelni, hogy az eredeti időrend esetén, július 24. és augusztus 9. között, miként tudják (tudnák…) garantálni az említettek vírusmentes – azaz kockázatmentes – tevékenységét.

(A borítóképen: Hegedűs Csaba | Fotó: ÉM)