“Tudom, hogy várnak rám” – Arcok a megyéből: Pákozdi Máté

Pákozdi Máté, a segítő tini
Pákozdi Máté, a segítő tini - © Fotó: Bujdos Tibor
Miskolc – Pákozdi Máté, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium tizedikes diákja már második éve önkénteskedik az avasi, Szilvás utcai, értelmi sérültekkel foglalkozó református szeretetotthonban.

A minap is ott találkoztunk vele, amikor is az Emberi Erőforrások Minisztérium önkéntes munkát népszerűsítő kampányának részeként a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár is ott töltött egy kis időt az otthon lakói, bejáró gondozottjai között. Közösen játszottak, mézes kalácsokat készítettek, díszítettek. Több jezsus diák is Mátéval tartott, olyanok is, kilencedikesek, akik még csak most kezdik az önkénteskedést.

Ebben a gimnáziumban a diákok programszerű önkéntes munkájának 2002-re visszanyúló hagyománya van – ők szeretetszolgálatnak nevezik, tudtuk meg Velkey Balázs tanártól, az iskola szeretetszolgálati tevékenységének koordinátorától. Tapasztalata szerint jól elő kell készíteni, meg kell szervezni, hogy hasznos is legyen, mindkét fél számára. Fontos, hogy a diákok tudtában legyenek, hol mire számíthatnak, ennek birtokában jól választhassanak. Ebben nagy szerepük van az önkéntes munkában már tapasztalt diákok beszámolójának. Kiemelte, Pákozdi Máté rendkívül színesen és érzékletesen számolt be iskolatársainak az itt átélt élményeiről.

Máté nekünk is elmondta: nem a kötelező óraszám megszerzése hajtotta kezdetben sem (most pedig már nem is számítják be, hiszen tizedikes), sokkal inkább a kíváncsiság: milyen lehet értelmi sérültekkel foglalkozni, s miként lehet így élni.

– Másoknak is azt javaslom, ne a könnyebbik utat válassza, hanem inkább a kihívást keresse – tanácsolja kortársainak.

– Először furcsa volt számomra ez a környezet, de aztán hogy egyre többet voltam itt, megfigyeltem, megismertem, kezdtem megérteni is őket. Sok szeretetet kaptam tőlük, és leginkább a türelmüket csodálom. Én sosem volnék képes olyan kitartással, hosszú időn át ugyanazon mozdulatokat ismételni, mint többen közülük.

Máté nem tagadja: nem mindig könnyű rávennie magát, hogy elinduljon otthonról ide.

– Ám ha rágondolok arra, mennyire örülnek nekem, amikor megérkezem, s tudom azt is, hogy várnak rám, az átlendít.

Máté elhárította a feltevést, hogy talán szociális vagy egészségügyi szakterületre készül: mérnök szeretne lenni. Tehát nem e téren kamatoztatja az itt szerzett tapasztalatait. Hanem hol?

– Máshogyan nézek a fogyatékkal élőkre, véletlenül sem kerülöm ki őket, nem fordatom el a fejemet, hanem azt figyelem, ha igénylik, miként tudok segíteni nekik.

A segítőkészséget Máténak otthon is van alkalma kamatoztatni, hiszen hat testvére van, négy kisebb és két nagyobb.

Az otthon lakói, gondozottjai közül vannak, akik felőle is szoktak érdeklődni.

– Például, hogy milyen zenét hallgatok, miként szoktunk otthon ünnepelni, hány testvérem van. De van, hogy csak játszunk, együtt vagyunk. Szerintem nem korai tizenévesen elkezdeni az önkéntes munkát, úgy gondolom, ez inkább ember, mint korfüggő – gondolkozott el a felvetésen, hogy ilyenkor inkább még önmagát keresi egy fiatal. – Én legalábbis örülök, hogy elkezdhettem.

– Szalóczi Katalin –








hirdet�s