Visszarántotta a sorsa a népművészet világába

Tokaj - Piacképes diplomát szerzett, ám győzött a szenvedélye és bútorfestőként keresi kenyerét.

Huttkay Tímea antropológus szeretett volna lenni, leküzdhetetlen vágyat érzett az iránt, hogy megismerjen különböző kultúrákat és a folklór is fontos érdeklődési területei közé tartozott. A pályaválasztás korszakában azonban édesanyjával együtt úgy döntöttek, piacképes hivatást választ annak érdekében, hogy ne legyenek anyagi gondjai. Végül közgazdász lett, gazdasági vonalon mozgott hosszú ideig. Az egyik nagy nemzetközi banknál is dolgozott.

A gyászban önmagára ébredt

Nagymamája elvesztése nagyon megviselte. A nép­művészetek iránti rajongását is nagyszülei házában szívta magába. A gyász hatására befelé fordult és érezte, itt az ideje, hogy megvalósítsa önmagát és azzal foglalkozzon, amit szenvedélyesen szeret. Eljutott tanfolyamra is, ám két-három nap alatt lehetetlen a bútorfestés fortélyait elsajátítani. Találkozott híres, elismert népművészekkel, akiktől biztatást és dicsérő szavakat kapott, arra sarkallták, ne foglalkozzon semmivel, tegye amihez ért: fessen, és így is tett. Egy-két év alatt rengeteg alkotás jött ki a kezei közül. Éjjel-nappal, megállás nélkül készíti a szebbnél szebb mintázatokkal ellátott kelengyés ládákat. Már esze ágában sincs sem vezetőként, sem alkalmazottként húzni újra az igát a számára unalmas irodai légkörben.

Saját stílusra törekszik

– Szeretném megismerni a történelmi Magyarország különböző tájegységeinek mintáit, az alkotási technikákat, és tovább akarom örökíteni a tudást, célom átadni mindent a gyermekeimnek és a következő generációval is meg fogom osztani a népi bútorfestés hagyományait és technikáit – magyarázta, majd bevallotta, kedveli a kalotaszegi mintázatot és számos táj­egység motívumait, viszont nem szokott másolni, igyekszik a saját ­stílusát kialakítani.

– Szerintem a hagyomány­őrzés nem egyenlő azzal, hogy egy az egyben lekoppintok valamit. Aktualizálni kell korunkhoz az alkotásokat. Az erdélyi tárgyakhoz, erdélyi asztalosok hozzák a fát, az anyaországi területekre jellemző szimbólumokat pedig itteni fára festem, de nem szeretem magam megkötni, a jellegzetességeket megőrzöm, de azon belül szabad a mozgástér, meghagyom magamnak az alkotás örömét – mondta el érdeklődésünkre a Tokajban élő bútorfestő, akinek alkotásaiból szombaton kiállítás nyílik a Világörökségi Bormúzeumban.

– Úgy érzem, hazataláltam, biztos az őseimtől örököltem ezt a szenvedélyt, amivel a munkám végzem. A két testvérem is értékteremtő mesterséget űz, egyikük asztalos, míg a másik kovács – sorolta Tímea, aki a menyasszonyi és levelesládákon túl többek között tükörrámát, komódot, saroktékát és kontyos székeket is fest.

ÉM-JA