Nézőpont: A magunk erejéből

Az önrendelkezés olyan felelősség, amely folyamatos gondolkodást, értékelést, megújulást és cselekvést követel meg. Alapvető emberi tulajdonság, hogy nem szeretjük, ha helyettünk döntenek. Legfeljebb beletörődünk, elfogadjuk a pillanat diktálta helyzetet – Nyéki Zsolt jegyzete.

 Rosszabb esetben kihal az önállóság természetes és egészséges vágya, de ép ember, ép ésszel nemcsak ép gépből nem ugrik ki (ahogy szól a pilóták szállóigéje az ejtőernyősökkel vívott szócsatában), hanem a döntés jogát sem adja ki a kezéből, ha nem kényszeríti erre valami. Ha jól meggondoljuk és visszavezetjük, ilyen belső forrásból, az önrendelkezés vágyából fakadhatott az is, amikor a majd’ húsz évvel ezelőtt, a rendszerváltás után a fejlődés lehetőségeinek kutatásában, kivitelezésében szót kaptak a megyék.

Amikor most az állam- és közigazgatás reformjáról, annak következményei között a területfejlesztés megyei szintre tereléséről beszélünk, kevesen tudják, hogy ez a történet 1994-ben, és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből indult el. Ekkor és itt vette kezdetét a PHARE Kísérleti Program Alap néven mérföldkövet jelentő kezdeményezés, amely azt tesztelte: valóban képesek-e megyei szinten, az ott élő emberek eldönteni azt, hogy mire lenne szükségük a boldoguláshoz? Miben rejlik az erejük, hol s miben kellene összefogniuk, hová szeretnék koncentrálni erőiket?

Magyarán: tudnak-e szakítani azzal a gyakorlattal, amelyet az egypártrendszerű államhatalom alakított ki, s amelyben minden okos, bölcs döntést csak és kizárólag a fővárosból hozhattak meg a vidékre legfeljebb „leránduló” öltönyös úriemberek? A választ megadták az 1996-ig tartó kísérlet levezénylői, vagyis a programot végrehajtók és a pályázati lehetőséggel élő vállalkozók, intézmények, szervezetek azzal, hogy ok- és célszerűen hasznosították a pénzügyi forrást. Épült akkor sajtüzem és hűtőtároló, megjelentek a Tisza varázslatos árterére építő falusi turizmus első jelei, ugyancsak a mesés szőke folyónk szerelmeseit csábították vízitúrák szervezői, modern erőgéphez jutott a föld művelője, és sorolhatnánk, mennyi jó ötlet vált valóra itt élő emberek döntése nyomán.

Az eredmény meggyőzőnek bizonyult, hiszen minden megyében ezt az intézményrendszert és mechanizmust vezették be, megszületett a területfejlesztésről szóló törvény is a jogszabályi háttér biztosítására. Ám téved, aki azt hiszi: innentől kezdve önjáróvá vált minden. Az önrendelkezés olyan felelősség, amely folyamatos gondolkodást, értékelést, megújulást és cselekvést követel meg – s nem csak a közigazgatás szereplőitől, hanem minden egyes embertől, aki itt, ebben a megyében él, és itt is szeretne élni.

- MTI -