Könnyek nélkül, erőn felül Jánkmajtison...

Enikő nem sír. A 11 éves kislány szó nélkül tűri a fájdalmas vizsgálatokat, s ha könnyekkel telt kék szeméből mégis kibuggyan egy kövér csepp, gyorsan letörli, hogy senki meg ne lássa. Mert megígérte, hogy ügyes lesz. Mindig megígéri... és mindig ügyes.

Tünde nem sír. Túl sokat sírt már. Csökkent munkaképességű férjével együtt hat éve küzdenek középső lányuk betegsége ellen, de az asztma és a légcsőszűkület mellé időről időre visszatérő epilepsziás rohamok, migrénes görcsök társultak, és az édesanya ereje kevésnek bizonyult.

– Összeroppantam – néz maga elé a törékeny asszony, és visszaemlékezés közben szinte újra átéli az elmúlt időszak borzalmait. A jánkmajtisi ház apró helyiségét betölti az elkeseredett hang, amely az iskolából gyakorta érkező telefonhívások okozta pánik, az eszméletlen gyerek fölötti kétségbeesés, a kórházi kezelések bizonytalan eredményei és az ő egyre fogyó erejének összefüggéseit ecseteli. Hosszan beszél, őszintén, szégyenérzet nélkül említi, az ő 25 ezer forintos anyasági támogatása és 50 százalékos rokkant férje 26 ezer forintos járadéka jelenti az öttagú család havi bevételét. Nyíltan vállalja, hiszen a betegség nem bűn: az asztmás, porckorongsérvtől szenvedő családfő bár fizikailag kevésbé, lelkiekben maximális támasza.

– A családról csak jót tudok mondani, tisztességes, dolgos, a falubeliek által megbecsült emberek, akik a sok betegség következtében kerültek nehéz anyagi helyzetbe: a kórházi kezelések, a gyógyszerek és autó híjján az utazás költségei rendkívül megterhelőek – emelte ki Tar László, Jánkmajtis polgármestere.

Szomorú sors jutott Bánkéknak, ez nem vitatható, Tünde szeme és minden mozdulata mégis reményt sugároz. Biztonságot ad az egyszerű, de ízlésesen berendezett patyolattiszta otthon, s bíztatást jelentenek az ablakok gyerekkéz alkotta ünnepi díszei, az asztalon álló kis adventi koszorú. Erőt adnak a mindennapok küzdelmében a megelevenedett játékbabáknak tűnő szőke, kék szemű gyerekek: a nyolcadikos Barbara, a nagycsoportos óvodás Fanni és a középső kislány, a súlyos beteg Enikő, akiknek idén – életükben először – Olvasóink jóvoltából talán ajándékban gazdag karácsonya lehet.

– kabátnak, pulóvernek, szabadidõruhának

–, cipõknek (a méretek: 30, 36, 39-40) és társasjátékoknak,

plüssfiguráknak örülnének. Enikõ

gyakran fekszik kórházban, ezért szívesen

fogadnának kártyát, puzzle-t, dominót, kifestõ-

vagy foglalkoztató füzeteket és színesceruzát,

könyveket, amelyekkel hasznosan eltölthetné a kórteremben

az idõt. Édességre, gyümölcsre a családi

kasszából kis összeg jut, s mûszaki berendezéseik

– vasaló, hajszárító, rádió

– is elavultak, nagy vágyuk lenne egy kenyérpirító

vagy szendvicssütõ, valamint egy CD-játszó.

- Koncz Nóra -