Szabó Máté: “A darab örökké létezett…”

Akt.:
Szabó Máté
Szabó Máté - © Fotó: MNSZ/Gálos Mihály Samu
Miskolc – Illatszertár: nem csupán karácsonyi illatosító, sokkal inkább mély üzenet, rejtjelek nélkül. Interjú Szabó Mátéval, az Illatszertár című vígjáték miskolci rendezőjével.

A háttérben régi, békebeli illatszerbolt, illetve annak díszlete. Egyelőre félkész, a burkolat hiányzik, de a polcokon kellékek, korabeli parfümös üvegek sorakoznak, a pulton egy régi, de míves pénztárgép. A hangulat mesebeli. A háttér előtt, az előtérben pedig Szabó Máté rendező, aki most éppen az Illatszertárat próbálja a színészekkel.

– December 5-én bemutató, hol tartanak a próbák?

Szabó Máté: Most kezdjük egyben látni az előadást. Jópofa bejönni reggelente és tulajdonképpen boltost játszani. Persze ezen túl ott a felnőtt mese. Nagyon kedves darab, igazi ajándék mindenkinek.

– Mit ért az alatt, hogy ajándék?

Szabó Máté: László Miklós nagy mélységekről ír mégis könnyedén, közben ez korántsem jelenti azt, hogy egyszerű megszólaltatni. Olyan, mintha örökké létezett volna, csak le kellett fújni róla a port. Nem belevéste az anyagba, hanem az örökké ott volt.

– Korhűségre törekednek. Miért?

Szabó Máté: Áthozhattuk volna a mába, de akkor át kellett volna írni. Sok esetben igénylem, hogy egy darab abban a korban játszódjon, amikor írták. De ebben az esetben kifejezetten jólesik rácsodálkozni erre a világra. Ahol még leveleket írtak. Valamilyen fajta rend volt. És közben ez a kor volt a teljes szétomlás előtti utolsó pillanat. Két évvel a világháború kitörése előtt íródott, ugyanannyira vannak a válság után, mint most mi, nagyon remélem, nem vagyunk ugyanannyira a háborútól, mint akkor ők. A darab szereplői mai szemmel naivnak nevezhető emberek, de korántsem ostobák. Szép emberek, akik vélhetően egy másik történetben éppen hogy elszenvedői az ostobaságnak. Hála Istennek, most nem azt látjuk.

– Kellemes karácsonyi darab?

Szabó Máté: Igen, de nem csak karácsonyi illatosító. Van egy vígjátéki helyzet, amiben jófajta módon tudjuk kinevetni saját magunkat, az agy és a szív összeférhetetlenségét a szerelemben, mennyire vakok vagyunk bizonyos helyzetekben. Kisebbfajta emberi és közösségi csodák történnek.

– Választotta a darabot?

Szabó Máté: Béres Attila rendezésében láttam először Pécsett és nagyon megszerettem. Közönségbarát darabot kerestünk. És akkor beugrott. Hálával tekintek erre a pillanatra.

– Három évvel ezelőtt együtt kezdett a Miskolci Nemzeti Színházban az új vezetéssel, ráadásul az ön által rendezett Én és a kisöcsémmel indítottak. A kezdetekben meghatározott irányba haladnak?

Szabó Máté: Igen, de messzebbre lehetett volna jutni.

– Mi az oka, hogy nem ez történt?

Szabó Máté: Sok és bonyolult oka van. Inkább tételezzünk fel, hogy ez túlzott maximalizmus a részemről. Hatalmas élmény, hogy összeforrt a társulat. Voltak régiek, és újak, és talán ma már az újak is régiek és bizonyos szempontból a régiek is újak. Sokat megéltünk ebben a három évben. Hiszem, hogy ennek az időszaknak is van már létjogosultsága, a maga hibáival, és erényeivel.

– Szereti Miskolcot?

Szabó Máté: Amikor azt érzem, hogy a színház és város között kapcsolat van, akkor igen. Amikor nincs, akkor olyan hiábavalónak érzem, hogy itt van a város közepén ez az intézmény.

– Mitől függ, hogy van, vagy nincs kapcsolat?

Szabó Máté: Többnyire van. Szerintem nagyon fontos Miskolcnak a színház. Odafigyelünk arra, hogy nem magunknak csináljuk, hanem a városnak.

– Ha maguknak csinálnák, nagyon más lenne?

Szabó Máté: Persze. Mondom elsőre. Aztán elgondolkodom és a válaszom az, hogy ilyen nincs is. Valahol az alkotás eredményét is az igazolja, ha sokak számára érthető. Kérdés, vajon ront-e a minőségen, ha azt sokan értik, vagy éppen igazolja. Sokszor az utóbbi felé billenek. Pedig, ha egy ember érti, akkor abban már van igazság. De mindenki számára érthetővé, vagy átérezhetővé tenni bonyolult pillanatokat, ezzel a céllal lehet azonosulni. Az olcsóság megtette a maga munkáját. Vannak olyan irányok, amik jó felé vezetnek de már nem merünk arra elindulni. Félünk, hogy esetleg nem kíváncsiak.

– Nem a rendezőn, színészen múlik, mennyire vagyunk rá kíváncsiak?

Szabó Máté: Ebben sok igazság van. Illetve ebben van talán a legfőbb igazság.

– N. Szántó Rita –








hirdet�s