"Kicsi" újra a DVTK-ban: csak épp a Vénuszban

Miskolc - Bukovszki Mónika mégsem Cegléden folytatja, hanem a miskolci női futsalcsapatban.Az Aluinvent-DVTK élvonalbeli női kosárlabdacsapatánál számítottak volna Bukovszki Mónika szolgálataira a következő évadban is, csak már nem játékosként, hanem edzőként. A 35 esztendős irányító azonban úgy érezte, szeretne még kosarazni, ezért – mint azt lapunknak júliusban nyilatkozta – elfogadta a ceglédiek ajánlatát. Aztán a napokban kiderült, hogy a szerződése meghiúsult…

Pontosan tudhatták

– Nem voltak aláírt papírok, de én régimódi lány vagyok, megelégszem azzal, ha valakivel kezet fogok és szóban egyezségre jutok – vágott bele történetébe Bukovszki Mónika. – Az idő telt, aztán elkezdtem keresni a ceglédieket, hiszen rövidesen kezdődik a felkészülés, de elérhetetlenek voltak. Majd átküldték számomra a szerződés-tervezetet, amelybe olyan pontokat írtak bele, amelyről nem volt szó korábban, és amelyek számomra teljesen elfogadhatatlanok voltak. Ezek a sérülésemmel kapcsolatosak, ami meglepett, hiszen aki benne van a kosárlabdában, az pontosan tudja a múltamat, azt, hogy volt sérülésem, műtétem és emiatt térdvédőben játszom. Szó mi szó, nem maradt más választásom, azt írtam vissza nekik, hogy „Köszönöm, nem írom alá, sok sikert kívánok a csapatnak”. Ugyanígy tettek ők is. Azt hiszem, amikor beszélgettünk, komoly biztosítékot adtam arra nézve, ha esetleg a sérülésem miatt nem tudnék játszani, nem kellett volna engem ebben az esetben fizetni… Aláírom, nem vagyok fiatal, gyorsabb sem leszek már, de meg lehet nézni, hogy az utóbbi öt évben hány edzést és hány meccset mulasztottam… Sajnálom, mert készültem, nemet mondtam azért egy román és egy másik magyar klubnak, mert előzetesen már elígérkeztem a Ceglédhez… Tényleg örültem annak, amikor megkerestek, de most megrendült bennük a bizalmam, és más okot sejtek…

Új barátokra lelt

Bukovszki Mónika ezek után megkereste az őt előtte hívó két egyesületet, ahol már nem tudtak segíteni neki, hiszen igazoltak erre a posztra.

– Huszonöt év kosárlabda van mögöttem, jó lett volna másképpen befejezni, de úgy néz ki, hogy a sors közbe szólt… – folytatta a szurkolók által csak „Kicsinek” becézett játékos. – Amikor az ember a pályafutása vége felé közeledik, akkor számol visszafelé, hogy már csak kettő, egy… ez nem adatott meg nekem… Talán sokan nem tudják, hogy 12-13 évesen futballoztam az Elán SC-ben, s ha időm engedte, megnéztem az NB I-es „vénuszos” lányok meccsét, áprilisban, levezetésként eljártam hozzájuk, sőt, a nyáron a görögországi csapatépítő nyaralásra is elmentem velük. Egyikük egyszer azt mondta: „Kicsi, leszel te még bajnok…!” Ez, a biztatás, amit tőlük, az egész csapattól, a vezetőktől kaptam, nagyon jólesett, lelkileg könnyebben ment a két pofon feldolgozása. Új barátokra leltem, remélem, mindezt viszonozni tudom nekik. Szeretném megköszönni édesanyám segítségét is, az ő támogatása szintén rengeteget jelentett. Szóval a Vénusznál lettem igazolt futsalos, bízom benne, hogy megállom a helyem, azt biztosra ígérhetem, hogy az akarásommal nem lesz gond.

ÉM-MI