Gohér Gergő és az európai kávéház

Miskolc - Az Észak-Magyarország osztályzatai alapján Gohér Gergő lett az ősz legjobb diósgyőri játékosa.Már a DVTK doyenjének mondhatja magát, hiszen öt és fél éve a miskolciak futballistája (2010 tavaszát a Budapest Honvédnál töltötte kölcsönben). A 26 esztendős baloldali védő azóta már letudott 102 NB I-es mérkőzést piros-fehér színekben...

- Meglepi, hogy győzött?

Gohér Gergő: Meg, de természetesen nagyon örülök neki. Az ősszel voltak kevésbé jó meccseim, de próbáltam kiegyensúlyozottan játszani.

- Az jelez valamit, hogy éppen egy védőt talált lapunk a legjobbnak?

Gohér Gergő: Bárki lehetett volna, bármelyik poszton, mert olyan fél év van mögöttünk, melybe az összes csapatrész beletette a magáét. Bizonyára belejátszott az osztályzatokba az, hogy zsinórban hét meccsen nem kaptunk gólt.

- Egyébként Ön kinek adná ezt az első helyet?

Gohér Gergő: Ha lenne egy ember, akkor sem árulnám el, mert nem lenne etikus... Én az egész csapatnak adnám, mert akkor tudtunk eredményesek lenni, amikor egyben jól ment, amikor egységesek voltunk. A fociban nincs olyan, hogy minden pályára lépő játékos száz százalékot hoz, mindig akadnak kiemelkedőbb produkciók és kicsit gyengébbek is. Amikor az első van túlsúlyban, akkor nagyobb az esély rá, hogy győz egy csapat.

- Nézi, ha igen, mennyire az ilyen és ehhez hasonló listákat?

Gohér Gergő: Megnézem, persze, de annyira nem figyelek rá. A szüleim is böngészik és mondják nekem, hogy hol végeztem. Nem könnyű az újságíróknak, nehéz megítélni huszonkettő, vagy éppen huszonnyolc játékos teljesítményét pontosan, objektíven, hiszen akár egy adott félidőn belül is nyújthat valaki nagyon jót, de hibázhat is.

- Van azért valamilyen emlékezetes sorrendje, akár általános iskolából?

Gohér Gergő: A sportversenyeken az elsők között voltam, fociban, kézilabdában, futásban az élen jártam... Hatvanban, az 5-ös számú Általános Iskolába jártam, az osztályunkban hátulról a második voltam a tornasorban. Aztán lassan, csak elkezdtem nőni...

- 2008 óta játszik Diósgyőrben és ez idő alatt több alkalommal kapott versenytársat a posztján, és idővel minden – nevezzük így – „csatáját" megnyerte... Nagy küzdő!

Gohér Gergő: Már megszoktam. Egy korábbi nyilatkozatomban is elmondtam, úgy érzem, hogy a versenyhelyzet, a párharc valaki mással, egy riválissal jobb teljesítményt hoz ki belőlem. Ha valaki egyedül van egy adott helyre, akkor túlzottan megnyugtatja a szituáció, mert azt látja, hogy kevesebb is elég. Az, hogy végül ki kezd az adott mérkőzésen, teljes mértékben az edző döntése, aki mérlegel több dolgot is. Nekem késznek kell lennem arra, hogy ha engem választ, akkor tudásom legjavát adjam a pályán. Nem vagyok az a panaszkodós játékos, tudomásul veszem a dolgokat, egy profi labdarúgónak ez a dolga. Ha mégis akad valamilyen nézeteltérés, azt jobb minél hamarabb megbeszélni, szerencsére nekem ilyenben nem nagyon volt részem eddig.

- Azt a bizonyos bal lábát nem egyszer említette, dicsérte Sivic Tomislav vezetőedző... Egy ilyen aranyat ér...

Gohér Gergő: Milyen szép lenne, ha egyszer azt érne! A szélsőjáték fontos minden csapatnál, amennyiben mindkét oldalon van olyan futballista, aki képes megfelelő százalékban beadni, pontosan becenterezni a labdákat, akkor az egy „fegyver", miként a pontrúgások. Sokat gyakoroltam a múltban és most is, ennek gyökerei kiskoromig nyúlnak vissza, láttam magamról gyerekvideókat, már akkor is ballal passzoltam a gumilabdát.

- Van a posztján példaképe, akár itthon, akár külföldön?

Gohér Gergő: Konkrét példakép nincs, de olyan, akinek a játéka tetszik, vagy tetszett, igen. Iskolás korom óta Bayern München drukker vagyok, ahol egykoron Bixente Lizarazu szerepelt baloldali védőként. Mindig keményen odatette magát, rengeteget futott fel, segítve a támadásokat. Mostanság David Alaba produkciója az, amely ugyanilyen hatással van rám.

- Tizenhárom találkozó van hátra a bajnokságból. Mit remél, mit szeretne elérni a csapattal?

Gohér Gergő: A mag szerintem adott, amennyiben ebben nem lesz változás a téli szünetben, illetve sikerül még tovább is erősödnünk, erősítenünk, akkor ott lehetünk a bajnokság végén az első ötben. Az, hogy miként alakul majd a tavasz, elsősorban rajtunk múlik, kisebb részben az ellenfeleken és a szerencsefaktort sem szabad kihagyni. Állunk még mindkét kupasorozatban, szeretnénk azon a téren is minél messzebbre jutni. Pályafutásom során – az NB II-es bajnoki címet leszámítva – nem nyertem még semmit, úgyhogy nagyon boldog lennék, ha ez megváltozna.

Gondolom, néz nemzetközi kupameccseket. Ha egy Európa Ligás mérkőzést követ figyelemmel, nem gondolja a pályára magát, a csapatot?

Gohér Gergő: Hogyne gondolnám... azon dolgozunk, hogy elérjünk addig. Az már egy teljesen más kávéház lenne... A téli felkészülések során, az edzőtáborokban kaptunk ízelítőt abból, hogy hogyan játszik egy erős európai bajnokság közepes csapata, hiszen idén februárban az orosz Alanyija Vlagyikavkaz-

zal meccseltünk és láttuk a győriek Dinamo Moszkva elleni összecsapását is.

- Miként telik a szünet, elengedi a súlyát?

Gohér Gergő: Jobbára csak pihenek. A korábban megszokottól később kezdjük a munkát, így az itthon elvégzendő feladatokat is lehet pár nappal csúsztatni. Imádom a húslevest, a pörköltet, a tejszínes sajtos húst, a sült krumplit és visszafogni sem kell magam az étkezések során, ha akarnék se tudnék hízni, egyszerűen ilyen az alkatom. Így, év végén szeretném a csapat nevében megköszönni a szurkolóknak, hogy mindig ott voltak mellettünk, remélem, 2014-ben még több közös sikerélményünk lesz.

- Molnár István -