Jó csapatba került Kökény 87-ben

Tiszaújváros - Két kajakos londoni olimpiai bajnok a fél pénteki napját Tiszaújvárosban töltötte.Dombi Rudolf és Kökény Roland (K-2 1000 m) a helyi kajak-kenu és sárkányhajó egyesület (TKKSE) invitálására érkezett Dél-Borsodba, s azért is vállalták szívesen a szereplést, mert az egység egyik tagja, Kökény Roland – aki bár 1975-ben Miskolcon született, itteni klub színeiben sosem versenyzett – 1987 és 1993 között a Tiszai Erőmű VSC-ben tanulta a sportágat, edzője, Ughy Imre irányítása mellett. Városi körútjuk során az aranyérmes duó negyed egykor érkezett a harmadik oktatási intézménybe, a Hunyadi Mátyás Általános Iskolába, ahol erre az időre természetesen szünetelt a tanítás, a pedagógusok a gyerekekkel együtt az aulában, illetve a felső emeleteken foglaltak helyet – és nagy tapssal, üdvrivalgással, valamint rövidke műsorral köszöntötték Dombiékat.

– A gyerekek, főleg a nagyobbak tudják, hogy kik ők, és hogy pontosan mit értek el – mondta az Észak-Magyarországnak Jakab István testnevelő. – Még nem jártak az iskolánkban olimpiai bajnokok, örülünk, hogy most erre is sor kerül.

A szülői háttér

– Nem szeretném eltúlozni a szerepemet Roland londoni eredményében – jegyezte meg Ughy Imre, aki oldalra húzódva figyelte a történéseket. – A siker nagy, talán egy pici szelet jut belőle nekem is... Inkább azt hangsúlyoznám, hogy amikor hozzánk érkezett, egy olyan csapatba került, amelyben képességeit tovább tudta javítani, tovább tudott fejlődni. Aktív volt, komoly hozzáállással, és addig küzdött, amíg nem lett ötkarikás aranyérmes. Volt olyan szakasza a pályafutásának, amikor nem jött össze semmi sem, de az édesapja, aki szintén kajakozott, rengeteget biztatta. Ha nincs ez a szülői háttér, talán nincs ez az aranyérem sem, sajnálom, hogy apukája ezt nem érte meg.

A diákok előzetesen összeírt kérdéseit két társuk olvasta fel a vendégeknek, akik egyik érdeklődés elől sem tértek ki, mindegyikre megfelelő komolysággal válaszoltak. Amikor aztán véget ért a lista, közel félszáz iskolás rohanta meg egyszerre azt az asztalt, ahol a fiúk ültek, mindegyiküknek az volt a célja, hogy a lehető leghamarabb az olimpiai bajnokok aláírásához jusson.

– Én a tévében néztem az olimpiát! – újságolta a tíz éves Lovas Laura, aki elárulta azt is, hogy ,,régen" atletizált. Mellette Majnár Melinda álldogált, ő már elmúlt tizenegy és mazsorett: ,,Kökény bácsi és Dombi bácsi képét kirakom otthon a falra, az énekesek közé..."

ÉM-MI

Újjávarázsolt

Az iskolai programok után az olimpiai bajnokok (is) a Tisza-part felé vették az irányt, ahol hivatalosan is átadták a TKKSE megújult csónakházát, utánpótlás-nevelő centrumát. Az eseményen részt vett többek között Bráz György, Tiszaújváros polgármestere, illetve Vaskuti István, az ICF, a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség első alelnöke, a honi szövetség szakmai alelnöke, olimpiai bajnok, világbajnok. Amint az az ünnepségen elhangzott, az eltelt hónapokban 70 ember, mintegy 5000 munkaórában varázsolta ismét széppé a korábbi bázist. 

– Jó itt lenni, és látni, hogy majdnem a régi fényében csillog az épület – nyilatkozta Kökény Roland. – Az iskolákban szinte szétszedtek bennünket, felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk. Egy évig még biztosan csinálom a kajakot, ennél hosszabb távra nem tervezek.