Romasors: Petra megtalálta az útját

Tíz évvel ezelőtt

történt. Petra, a

miskolci Gyermekváros lakója

csendben gubbasztott a sarokban. Épp

szótlansága, szelídsége

és szépsége tetszett meg az idegen

hölgynek, aki akkor a Gyermekváros

lakóihoz érkezett. Ebből az

első látogatásból

aztán máig tartó, szoros

barátság lett.

Mindezt dr. Besenyi Lajos, a Miskolci

Egyetem volt rektora mesélte nekünk, hisz

az első találkozásnak ő is

szemtanúja volt. A hölgy ugyanis, akinek

megtetszett a cigány kislány, a

rektor lánya.

Kikérdezte a leckét

– Régi jó kapcsolat fűzte az

egyetemet a Gyermekvároshoz, és

közösen szervezett programokon túl

családommal is gyakran meglátogattam az

állami gondozott gyerekeket –

mesélte lapunknak a rektor. –

Petra akkor 12 éves lehetett.

Az első találkozás után

lányom gyakran meglátogatta,

ajándékot vitt neki, majd elhívta

hozzánk a tapolcai házunkban. Pár

év múlva a kislány minden

ünnepet és iskolai szünetet

nálunk töltött. Volt egy

külön szobája, és az

osztálytársait is elhívta olykor,

hisz neki a mi házunk lett az otthona. Amikor

megismertük, kettes tanuló volt.

Hétvégén azonban a lányom

sokat foglalkozott vele. Minden leckét

kikérdezett, segített neki, így

Petra az általános

iskolát már jó eredménnyel

végezte. Felvették a Kossuth Lajos

Gimnáziumba, ahol már

négyes–ötös tanuló lett,

sőt egy országos magyar versenyen az

esszéjével díjat is nyert.

Féltem egy kicsit, hogy mi lesz vele a

középiskolában – osztotta meg

velünk akkori aggodalmait a rektor. –

Cigány származása miatt

elfogadják–e a társai? De minden

rendben ment. Megszerették őt, és

központi szerepet töltött be az

osztály életében.

Veszélyes pont

Petra a tananyagon kívül

az együttélés szabályait is

megtanulta a tapolcai házban. Volt mit tanulnia,

de fogékonynak látszott mindenre. Az

érettségi után volt egy

veszélyes pont, amikor a rektor azt hitte,

kárba veszett az addigi munkájuk.

A kislányra ugyanis nagy hatással volt a

családja. De levelezgetéssel és

beszélgetéssel meggyőzték

Petrát, hogy tanuljon

tovább. Ma már a Budapesti

Kommunikációs Főiskola

hallgatója.

– Épp most vittem neki egy

tévét – veti közbe dr.

Besenyei Lajos. – A

barátjával él egy budapesti

lakásban, és már

bekapcsolódott a tévé és

rádió munkájába is.

Remélem, ismert figurája lesz a

cigány értelmiségnek!

A kiút

Petra megtalálta az

útját. De mi kellene ahhoz, hogy

még több hátrányban

élő gyermek emelkedhessen ki a

szegénységből, a

tudatlanságból? Dr. Besenyei

Lajosnak a következő

elképzelései vannak:

– A gyerekeknek tanulniuk kell!

– Szükség van egy roma

értelmiségi rétegre, ami csak a

tanulás útján jöhet

létre. Amíg ez nincs, reménytelen

a helyzet.

– Amerikában is ez vezetett a

feketék felemelkedéséhez (ma

már színesbőrű

elnökük van)

– Minden jómódú

család tehetne valamit a roma gyerekek

patronálásáért!

– Ha csak 5–10 vagy 100 gyereknek

sikerül, már az is eredmény!

– A gyerekek eredményes

tanítását intézményi

formában is meg kell oldani!

– Nem hiszek az

integrációban.

– A roma kultúra sajátos

kultúra. Nem szabad azt szétzúzni

és bekeverni egy másik

kultúrába!

– Ha egy piszkos, minimális

szókinccsel rendelkező

cigány gyereket betesznek egy nem

cigány osztályba, ő ott nem

példát lát, hanem a saját

szerencsétlenségét fogja

érezni!