Lámpások

Lámpások
© Fotó: Indafoto/hunszabi
Péntek reggel korán keltem, hogy a hét órakor kezdődő miskolci testületi ülésre idejében odaérjek. Nem mondom, hogy friss voltam, de a politikai adok-kapok gyorsan észhez térített. Szántó Rita írása.

Csodálattal néztem a képviselőket, akik már hajnalok hajnalán képesek arra, hogy meghazudtolják egymást, vagy éppen számon kérjék a másikon a jelent, a múltat és egész extrém esetben akár a jövőt is.

Kávé után sóvárogva próbáltam lépést tartani azzal a lendülettel, ami egy-egy téma kapcsán elragadta vagy éppen elragadtatásra késztette a testületet. Hogy képzavarral éljek, a politika sötét erdejében bolyongva kerestem a kifelé utat. A képviselők – hozzászólásaikkal – időnként próbáltak lámpást gyújtani, na nem kimondottan miattam, hanem mert nekik is munkaidő volt.

Nem volt könnyű dolgom, mert miután megtudtam, hogy a mostani költségvetés a lehető legjobb, az ellenzék hamar lelombozott ellenvéleményével. Majd tiltakoztunk a migránsok ellen, mert ugye mindenkinek az a jó, de hamar kiderült, ez sem jó mindenkinek. Utána turkáltak egy kicsit egymás zsebében a képviselők. Mert, ha a vagyonnyilatkozatukban nincs semmi, miből nincs, ha meg van, akkor miből van.

Mire kezdtem magamhoz térni, dél után véget is ért az ülés. A lámpások kialudtak. Így nem volt, ami egymás szemébe világítson.

-Szántó Rita-








hirdetés