Sensei András: százötvenből az egyetlen

"1985-ben kezdtem el karatézni. Előtte intenzíven sportoltam, versenyszerűen kenuztam, amit egy sérülés miatt abba kellett hagynom. Akkor nagyon hiányzott a mozgás. 85-ben mentem le Mészáros János edzésére, és ott meg is ragadtam. Őt tekintem a mesteremnek."

"Miskolcon a karatét, Shito-ryu karatét - ez volt Miskolcon az elterjedt és a mai napig a legnépszerűbb - a panamai származású Matilde Jesus de Pitty Hernandez (becenevén Mati) honosította meg. Itt tanult a Miskolci Egyetemen, és elkezdte oktatni a karatét. Az ő tanítványa volt Shihan Dr. Mészáros János is. Az valóban a hőskor volt! Tornatermekben edzettünk, karate ruha sem volt nagyon sokáig, és egy-egy kezdőcsoportot félévente 100-150 ember kezdett el. Az edzések fizikailag sokkal keményebbek voltak, s emiatt óriási volt a lemorzsolódás, viszont egy nagyon kemény és jól képzett mag alakult ki, akik egyébként jelenleg is a miskolci karate edzők magját alkotják. Abból az egykori 150 fős csoportból egyébként már csak én vagyok aktív."

"Az országban először Dr. Mészáros János alakított ki olyan edzőtermet, amely már nem tornatermek bérléséből állt, hanem valójában egy karatéra kitalált edzőterem. Olyan hely, ahol tatamival, tükör fallal, zsákokkal, öltözővel, és büfével van ellátva. Egy olyan hely, amely kimondottan a sportot szolgálja. Azóta nagyon sokan követik a példáját. Nem titok, ez egyébként nagy anyagi befektetést igényel, de ő mindig kész volt ezt megtenni, hiszen számára a karate sohasem üzlet volt. Ez a hely ahol most vagyunk, ez a klubé, Dr. Mészáros Jánosé. A karate otthona."

"Elismert a karate Magyarországon, de értelemszerűen nem lesz soha olyan népszerű, és elfogadottságú, mint a futball, hiszen a karate nem kimondottan csapat- és látványsport az új fogalmak szerint. Tény viszont, hogy a gyakorlók számát tekintve a foci után a második legnépszerűbb sportág ma Magyarországon. A 80-as években nem nagyon volt küzdősport itthon, a box és a judo volt meghonosodva. A Távol-keleti filmek sokat dobtak a karatén, mert ez egy teljesen új dolog volt, amivel addig nem igazán találkoztak az emberek. Ezért volt óriási az érdeklődés. Ma már minden nagyobb városban van 8-10 féle harcművészeti ág, amiből lehet válogatni, és van más is a fiatalok számára. Internet, pláza, és sok más, ami elvonja őket a sporttól. Talán ma már nem népszerű a rendszeres fizikai munka sem, de akik hozzánk bejönnek és megszeretik a mozgást, az kihat az életükre. Nem biztos, hogy karatés lesz mindenkiből, de ha rendszeres mozog fiatalon, akkor lesz mozgásigénye, és mozogni fog felnőttként, és vágyni fog a sportra."

"Mindenkit várunk, hiszen a karate mindenkinek szól! A karate nem csak versenysport, így nem csak a fiatalokat várjuk, hanem minden korosztályt. Van a kicsik számára ovis karate, ahol játékos formában tartjuk a foglalkozásokat, és vannak az idősebbek számára is óráink. Előfordul, hogy a karatés apuka tovább velünk marad, mint a gyermeke. A legidősebb tagunk jelen pillanatban egyébként 78 esztendős. Ő aktív, és edzésre jár. Egyszóval a 4 éves kisgyermekektől, a 78 évesig várjuk az érdeklődőket. Sok csoportot tudunk működtetni, így mindenki megtalálhatja azt az időpontot, ahová be tud csatlakozni. Mindezek mellett természetesen meg van a helye a versenyzésnek is, ami szintén rendkívül fontos klubunk életében."

"Alapvetően a karate számunkra egy életforma. Kialakít egy olyan viselkedés formát, amelyet mindenütt elismernek. A Sihan Mészáros János azt szokta mondani, hogy "ez az út". Mi ezt a karatén keresztül gyakoroljuk. ... és ez nagyon jó. Az, hogy ilyen emberré váltunk, amilyenek vagyunk a karaténak köszönhető, és egy olyan mesternek, akit megtaláltunk és aki tanított minket."  

(JLI)