Emlékfal őrzi a matyó népművészek neveit Mezőkövesden

Mezőkövesd - Ma is visznek be adományozók régi tárgyakat a Matyó Múzeumba.

A Matyó Múzeumban is megünnepelték a Múzeumok Világnapját pénteken. Az intézményben egész nap ingyenes foglalkozásokkal, tárlatvezetésekkel, illetve a matyóságról szóló filmvetítésekkel várták a csoportokat, egyéni látogatókat. Kivételesen betekintést nyerhettek a vendégek a raktárakban őrzött kincsekbe is, ahol például azt a textíliát is őrzik, amely egyedüliként megmaradt a második világháború előtt a gimnáziumban kiállított, Dala József által összegyűjtött tárlatból. De szemügyre vehetők voltak régi viseletdarabok, terítők, kézelők, illetve egyéb, a háztartásban használatos tárgyak is. A tárgyakat féltve őrzik és igyekeznek megmenteni őket a pusztulástól. A gyűjtemény ma is bővül, hiszen hoznak be hozzájuk régi tárgyakat. A kitanyázás alkalmával különböző kézműves mesterségekkel, így a hímzéssel, párta-, illetve babakészítéssel ismerkedhettek az érdeklődők.

Eddig 17-en

Pénteken délután felavatták a Népművészet Mestereinek falát a Matyó Múzeumban. Mezőkövesdről, Szentistvánról és Tardról eddig 17-en kapták meg a kitüntető címet, közülük hárman élnek még. Agócsné Halász Andrea, a Matyó Múzeum igazgatója köszöntőjében kifejtette, több éve készültek megörökíteni az elődöket, bemutatni őket az utókornak. Mint mondta, Kovács Szabolcs bútorfestő – aki maga is szerepel a névsorban – ötlete volt, hogy a Szent Imre Iskolából, ahol korábban egy festett tábla állított emléket Kis Jankó Borinak, hozzák el az alkotást, amely itt jobb helyre kerülhet. Felelevenítette, a Népművészet Mestere címet 1953-ban adták át először, többek között Kis Jankó Borinak. A ma élő matyó népművészek közül Kovács Szabolcs, Simon Istvánné Pozsa Magdolna, valamint Szabó Józsefné Farkas Mária dicsekedhet az elismeréssel.

Kovács Szabolcs megemlítette, hogy a most már a Matyó Múzeumban látható alkotáson kívül van még egy hasonló, amely a kollégiumot díszítette, de ma nincs kitéve, az a járási hivatal épületébe kerülhet át. Visszaemlékezett arra is, hogy a mai múzeum helyén működő Matyóházban minden mester fotója ki volt téve. Ő maga is sokszor látta őket, hiszen édesanyja hímzőként, tojásfestőként, édesapja asztalosként, bútorkészítőként dolgozott ott.

Felidézte, a szülőkről a gyerekekre öröklődött a mesterség, s minden családban foglalkoztak a matyóval. A Matyó Háziipari Szövetkezet 1951-ben alakult meg, s tudatosan nevelte ki a népművészeket a tehetséges gyerekekből, akik később más-más motívumkinccsel dolgoztak.

Öt művészeti területről

Kovács Szabolcs szerint a Matyóház vége felé már az életben maradásért küzdöttek, nem jutott idő a nevelésre, s már nem is terjesztettek föl senkit a mesteri címre. Népi iparművész ugyanis minősített darabok alapján lehet valaki, az ifjú mester címet pedig pályázat után lehet megkapni, de mester csak felterjesztés után lehet valaki. Régebben évente heten, manapság tízen kapják meg a címet, de öt művészeti területről. A hímzők közül utoljára 1994-ben Farkas Mária kapta meg a címet, míg Kovács András 1996-ban, Kovács Szabolcs pedig 2013-ban érdemelte ki az elismerést. A Matyó Népművészeti Egyesület megalakulása után ők is alakítottak kézműipari szekciót, s ők vették át a felterjesztés feladatát, a város pedig támogatja ezeket a kezdeményezéseket. Idén a művészeti szervezetek, intézmények három mezőkövesdit javasoltak a címre. Kovács Szabolcs arra biztatott mindenkit, ha nem is hímezni, de matyót rajzolni mindenki tanítsa meg gyermekét, hogy értékeljék az elődök művészetét.

-Tóth Balázs-