„Már tudom, hogyan működöm…”

Szirbik Bernadett: Személyiségünket nem szabad eltitkolni
Szirbik Bernadett: Személyiségünket nem szabad eltitkolni
Miskolc – „Itt egy folyamatos tanulásról, magunk kereséséről van szó. Most jól érzem magam a bőrömben.” Interjú Szibrik Bernadett színművésszel.

“Személyiségünket nem szabad eltitkolni.” -Szibrik Bernadett

A színházban találkozunk, majd egy közeli kávézó teraszán ülünk le Szirbik Bernadett-tel, a Miskolci Nemzeti Színház művészével. Odafelé a kutyusáról, Murphyről beszélgetünk, aki úgy viselkedik, mint egy édes kiskutya, pedig már 13 éves. Berni magára tekeri a plédet az április végi hidegben, csak kibújik a nap is, amikor bekapcsolom a diktafont.

Ha valaki megkérdezi öntől, hogy: „Ki vagy te?” – mi jut eszébe?

Szirbik Bernadett: Jó kérdés. 15 éve vagyok a pályán, 13 éve a Miskolci Nemzeti Színházban. Minden feladatomat igyekszem a tanult profizmusommal megoldani. Úgy érzem, hogy stabilan a pályán vagyok, annak ellenére, hogy hullámzóak a szakmai lehetőségek. Én most egy olyan szakaszban vagyok, úgy élem a szakmai pályafutásomat, hogy tartósan, hűségesen a szülővárosom színházában vagyok. A munka az szentség, a feladatot el kell látni akkor is, hogyha látszólag nem nagy kihívás. Amit megtanul az ember a színművészetin, az akkor is mindig vele lesz és ez kötelezi. Ez a legfőbb feladata annak, aki magát profinak tartja. A profizmus alatt itt tanulási folyamatot is értek, túl a tehetségen. Itt egy folyamatos tanulásról, magunk kereséséről van szó. Most jól érzem magam a bőrömben.

Játszott a Valami Amerika című filmben. Hogyan emlékszik erre vissza?

Szirbik Bernadett: 2001-ben forgattuk, akkor voltam végzős az egyetemen. Nekem a 2000-es évem nagyon fájdalmas volt. Olyan családi tragédiák történtek, amiket nagyon nehezen tudtam feldolgozni. Tehát tényleg vártam már, hogy a 2001 az egy jó év legyen. Hál’ istennek így lett. Mindenféle szempontból jól sikerült, és a Valami Amerika egy nagyon jó munka volt. Remélem, még adódik lehetőségem nagyjátékfilmben szerepelni.

Sok tekintetben hátrány, ha az ember nem Budapesten él. Mint színész miről marad le?

Szirbik Bernadett: Valakinek megadatik az, hogy tud Budapesten bázist fenntartani. Egyébként én is megint erre törekszem. Évekig Budapesten éltem, aztán úgy alakult az életem, hogy ez megszűnt. Miskolci születésű vagyok, a családom, a gyökereim ide kötnek. Nem gondoltam volna, hogy tizenéveket fogok itt lehúzni, meg ki tudja, még mennyit, ezt nem lehet tudni. Nem volt rá okom, hogy elmenjek innen. Szegeden kezdtem a pályámat, diplomaosztás után ott voltam, csak aztán robbantották a csapatot, és amikor kész tények elé van állítva az ember, akkor nyilván könnyebben hoz meg egy döntést. Itt nem voltam kész tények elé állítva, sőt kifejezetten úgy éreztem, hogy szakmailag nekem jó helyem van itt, minek menjek? Megint fel szeretném építeni a több lábon állást, nyilván valahogy meg kell termelnem, hogy fenn tudjak tartani egy másik lakhelyet, nyáron mindenképpen, mert akkor biztos nem vagyok Miskolcon. Megkeresem a barátokat, megpróbálok ügynökségekhez elkerülni. Biztos nehéz lesz, mert nagyon sokan vagyunk a pályán, de nem sürget az idő.

Miként gondol vissza az elmúlt 13 évre?

Szirbik Bernadett: Tulajdonképpen itt lettem színésznő. Nagyon kedves emlékeim fűződnek a Domján Edit-díjhoz és azokhoz a feladatokhoz, lehetőségekhez, amikért én tulajdonképpen ezt a díjat kaptam, amire a mai napig büszke vagyok. A közönség szeretete, az, hogy megismernek az utcán, az, hogy be tudnak azonosítani, az, hogy a nevem ide tapad, ehhez a színházhoz, az mind nagyon pozitív. Egy biztos: a munka, az gyógyít, főleg egy ilyen szakmában, mint a miénk. Nagyon szeretek dolgozni, nagyon szeretek játszani. Mérhetetlen energiák vannak bennem.

Ezeket az energiákat a színpadon hogyan kezeli?

Szirbik Bernadett: Személyiségünket nem szabad eltitkolni. De pusztán csak abból játszani a pályán, az veszélyes. Vannak eszközeink, kellékeink, amit elő tudunk hívni. Én még szeretnék sokáig a színpadon lenni, és szeretnék színvonalasan játszani. Úgy érzem, hogy érett színésznő vagyok, tudom magam. Megértem.

Milyen volt ez az évad?

Szirbik Bernadett: Ez az évad számomra viszonylag későn kezdődött, már mindenki elkezdett próbálni, én meg még nem. És ugye nekem most hirtelen volt két bemutatóm, és most is próbálok. Ebben az évadban két olyan feladat, lehetőség, szerep jutott, amiért nagyon hálás vagyok, Molnár Ferenc Liliomjában Muskátné és az Édeskettes hármasban musical comedy női főszerepe Sonja.

A bemutatóig felépül a szerep önben, és utána alakul magától?

Szirbik Bernadett: Persze. Minden előadás, szerep fejlődik, alakul, formálódik folyamatosan. Ez evidens! Rendezőink folyamatosan figyelemmel kísérik az előadásaikat. Ezt szeretem! Ha nekem színpadra lépés előtt fél másodperccel mond valamit a rendező, hogy valamit máshogy csináljak, akkor bemegyek és máshogy csinálom, nekem ez egyáltalán nem okoz problémát. Nálam ez egy kezelhető dolog, ismerem magam, már tudom, hogy működöm.

A következő színházi szezon itt találja Miskolcon?

Szirbik Bernadett: Itt, boldogsággal tölt el az, hogy bemegyek, és azt csinálom, amit szeretek.

Juhász-Léhi István

 

Névjegy

Szirbik Bernadett

  • Született: 1976. augusztus 1. (Miskolc)
  • 1994–1996: nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház stúdió
  • 1996–1997: Vasutas Zeneiskola musical stúdió
  • 1997–2001: Színház- és Filmművészeti Egyetem
  • 2001–2003: Szegedi Nemzeti Színház
  • 2003-tól a Miskolci Nemzeti Színház tagja








hirdetés