Úgy próbáljuk segíteni a romákat, hogy azt sem tudjuk, kik azok

Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Iulius Rostas évek óta kutatja, miért nem sikerül Európa szerte valódi javulást elérni a romák helyzetében. Arra jutott, hogy az egész európai romapolitika tévúton van, mert a sok intézkedés és stratégia bűvkörében éppen a romák speciális igényeire nem figyelnek oda. Rostas szerint a politikusok úgy hoznak döntéseket, hogy közben nem is ismerik azokat, akiket elvileg fel akarnak zárkóztatni, ezért új megközelítést javasol. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

Az európai kormányok sok mindennel próbálkoztak az elmúlt évtizedekben, hogy javítsanak a romák helyzetén, de valahogy mégsem sikerül nekik. Vajon miért? Iulius Rostasnak, a CEU kutatójának van egy válasza. Szerinte hiába a sok ambiciózus irányelv, stratégia és intézkedéscsomag, addig egyik sem lesz sikeres, amíg éppen a legfontosabb dolgot hagyják figyelmen kívül: a romák etnikai identitását. Elsőre nem túl egyértelmű, hogy ez mit jelent, ezért leültünk vele beszélgetni, és megkértük, hogy magyarázza el, mire gondol.

Iulius Rostas egy CEU-s előadás közben | Fotó: Magócsi Márton

“Ha ránézünk az adatokra, látszik, hogy az európai romák helyzete egyre romlik. Egy sor mutató ezt támasztja alá az egészségügyhöz és az oktatáshoz való hozzáféréstől a diszkriminációig. Ez derült ki a Világbank, az Európai Bizottság és az ENSZ 2012-es kutatásából is. De még csak tanulmányokat sem kell olvasnunk: ha elmegyünk mondjuk Miskolcra, látjuk, hogy a romák sokkal rosszabb körülmények között élnek. Rosszabb az infrastrukturális ellátottságuk, nem férnek hozzá a vízhez, a közlekedéshez, és még sorolhatnám. Bárki elmehet, és megnézheti” – kezdte Rostas, aki a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen végzett politológiát, majd 2000-ben jött Budapestre, ahol a CEU hallgatója lett. Később a Babes-Bolyain szerzett doktori címet filozófiából és szociológiából, ma pedig a CEU kutatójaként dolgozik, és a Corvinuson is tanít külsősként. Korábban a román kormány kisebbségügyi szakértője és a Nyílt Társadalom Alapítvány Roma Kezdeményezések Osztályának igazgatóhelyettese is volt.

Rostas szerint ez a sikertelenség nem mond ellent annak a ténynek, hogy bizonyos szempontból a romák helyzete még javult is az utóbbi években. Például egyre többen jutnak el közülük a felsőoktatásig, és még többen az érettségiig, csakhogy Rostas szerint ez inkább a politikusok sikere, nem pedig a romáké. “Akkor lenne az övék, ha elég magabiztosak és bátrak lennének ahhoz, hogy vállalják az etnikai hovatartozásukat olyan helyzetekben, amikor ez számít” – mondta. Csakhogy ma

a diplomás romák többsége nem romaként sikeres.

Márpedig Rostas szerint amíg ez így van, nem lesz valódi áttörés a romák elfogadásában és felzárkózásában sem. Ahhoz, hogy a romák képesek legyenek vállalni a hovatartozásukat, Rostas szerint elsősorban az oktatásban kellene változtatni. “A közép-európai országokban sehol nincs szó a tantervekben a roma kultúráról és történelemről. Vagy ha elő is fordul bennük, sokszor nagyon előítéletes kontextusban. Ha egy roma gyerek az iskolában csak más csoportok hőseiről és kiemelkedő alakjairól tanul, de a saját csoportjáról semmit, akkor nem lesz büszke a származására” – mondta. “Május 16-a például a roma ellenállás napja, de szinte senki sem beszél róla. Az oktatásnak oda kellene figyelnie ezekre a dolgokra, már csak azért is, mert a romák rengeteg negatív előítélettel szembesülnek, és az iskolának fontos feladata, hogy a tananyag átadása mellett olyan állampolgárokat neveljen, akik képesek a békés együttélésre”.

De nemcsak a romák történelme, a kultúrájuk is hiányzik az oktatásból. “Magyarországon mindenki tudja, hogy a romák jó zenészek. Ez is egy sztereotípia, csak éppen pozitív. Nagyon folklorizált a roma kultúráról alkotott kép, ami azt jelenti, hogy ha ez szóba kerül, akkor mindenki rögtön a zenére meg a táncra gondol, pedig a roma kultúra ennél jóval többet jelent. Tízezer, romák által készített művészi alkotás pihen különböző állami intézmények archívumaiban. Junghaus Tímea művészettörténész szerint ebből a tízezerből kettőt állítottak ki valaha mainstream kulturális intézményben. Ez kirekesztés” – mondta. (Magyarországon 2012 óta szerepel a tananyagban a roma kultúra, aminek a megvalósulásáról azóta is vita folyik. Erről itt írtunk).

Fotó: Magócsi Márton

Rostas szerint az is baj, hogy a tanárok képtelenek kezelni egy sokszínű közösséget. “Ez Közép-Kelet-Európában nagyon nehéz feladat, mert itt a poroszos, frontális oktatásnak van hagyománya, ami arra épül, hogy a tanár kiáll a gyerekekkel szemben, azok meg imitálják, amit kell. Csakhogy az oktatásnak gyerek-, nem pedig tanárközpontúnak kellene lennie. Nagyon kevés tanár áll készen arra, hogy megértse a gyerekek eltérő szükségleteinek hátterét. Ha jár az osztályba egy roma, egy zsidó és egy német, jó, ha a tanár tud valamit ezekről a csoportokról, és nemcsak karácsonyi ünnepséget szervez, hanem közösen megtartják a hanukát, és megünneplik április 8-át, a Roma Kultúra Világnapját is. Ez nemcsak a romákat tenné büszkévé, hanem a többi gyerekre is nagy hatással lenne, akik észrevennék, hogy a romák nem alsóbbrendűek”. Vagyis Rostas szerint

a színvakság nem megoldás.

Éppen ezért szerinte attól sem kell tartani, hogy a különbségek hangsúlyozása visszafelé sülne el. “Ezek létező különbségek, nem vagyunk egyformák. A kérdés inkább az, hogy milyen üzenetet közvetítünk róluk. A színvakság az elrejtés, a szőnyeg alá söprés receptje lett, de szerintem fontosabb, hogy beszéljünk a különbségekről, megoldjuk a problémákat, és végre továbblépjünk”.

Rostas szerint azonban a döntéshozók egész Közép-Európában úgy alkotnak stratégiákat, hogy közben fogalmuk sincs azoknak a csoportoknak a jellemzőiről, amelyeknek elvileg segíteni akarnak. Erre két szlovákiai példát említett: A szocializmusban a szlovák kormány új lakótelepeket húzott fel a romák számára, ahol a konyhát és a mosdót egymás mellé építették. Arra már nem gondoltak, hogy ez nem fér össze a roma hagyományokkal, amelyek szerint a kettőnek távol kell esnie egymástól. Egy másik szlovák projektben zuhanyzókat telepítettek romatelepekre, de hiába, mert nem csináltak külön helyiséget a férfiaknak és a nőknek. “Ezek azt bizonyítják, hogy nem érdemes anélkül cselekedni, hogy egyeztetnének a helyi közösséggel, és figyelembe vennék a kulturális vonásaikat, a legtöbbször mégis ez történik” – mondta.

Napi gyakorlat az elkülönítés

Rostas úgy látja, az egyik legnagyobb baj még mindig a roma gyerekek iskolai elkülönítésével van, ami szintén abból a problémából ered, hogy a döntéshozatalkor nem figyelnek oda az etnikai identitás fontosságára. “Az etnikai identitás éppen akkor lép működésbe, ha van egy szignifikáns másik, akitől megkülönböztetjük magunkat. Ha egy közösségbe csak egy kategóriából származók kerülnek be, akkor ez egyszerűen elfojtódik, pedig fontos lenne, hogy mindenki büszkén vállalja a saját etnikumát és kultúráját” – mondta.

“A kormány stratégiájában nem kap fontos szerepet a szegregáció elleni harc” – folytatta Rostas. Szerinte ezt bizonyítja az is, hogy sok településen egyházi köntösben legalizálják a gyerekek elkülönítését, ahogy azt például a Hajdú-Bihar megyei Komádiban bemutattuk.

Fotó: Magócsi Márton

Rostas felidézte, hogy Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter is tanúskodott a bíróságon a görögkatolikus egyház nyíregyházi iskolája mellett, amelyet szegregáció vádjával pereltek be. Bár 2014-ben a Debreceni Ítélőtábla úgy döntött, be kell zárni az iskolát, tavaly áprilisban a Kúria felülbírálta az ítéletet. A döntés szerinte legálissá tette Magyarországon a szegregációt, ahogy arról tavaly részletesen beszélt a Hír24-nek.

A kormány Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégiájának fontos eleme az a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat, amely a felsőoktatásba bejutott romák számára nyújt lakhatási lehetőséget, extra kurzusokat és ösztöndíjat. Bár a szakkollégiumok részben épp az etnikai identitás erősítését célozzák, Rostas szerint a létrehozásuk ugyanolyan elhibázott intézkedés, mint a pécsi Gandhi Gimnáziumé volt. “Miért kell ezeket a szolgáltatásokat elszeparáltan nyújtani? Miért ne lehetne ez a mainstream képzés része? Ezeket az ‘identitás-csomagokat’ nem külön, hanem a hagyományos oktatás részeként kellene átadni a romáknak. Ne csak speciális intézményekben tanulhassanak a romák a saját nyelvükön, hanem legyen kétnyelvű képzés a hagyományos iskolákban!” – mondta.

Rostas szerint erre az elkülönítésre épül a közmunka-rendszer is, amelynek elhibázottságáról az Abcúgon is többször írtunk már. “A közmunka a romákkal szembeni elnyomó gyakorlattá vált. Kiszolgáltatottá válnak a helyi hatalomnak, és nincs előttük semmilyen előrelépési lehetőség” – mondta. “A gyakorlatban látszik, hogy a közmunkás brigádvezetők a nem romák közül kerülnek ki, akik többet keresnek, mint az általuk felügyelt romák. Ez rasszizmus” – vélte Rostas, és hozzátette, hogy mindezt adatokkal persze sosem lehet majd alátámasztani, mert az etnikai hovatartozás szenzitív adatnak minősül.

Egész Európa tévúton

Az európai felzárkózási stratégiáknak Rostas szerint két fontos jellemzője van, amelyekkel nem ért egyet:

De mit jelent ez? Kezdjük az elsővel. “A döntéshozóknak nagy szerencséjük van, mert nagyon sokféle célt tűzhetnek ki maguk elé, meghatározhatják a célcsoportokat, változtathatnak a szabályozáson, és mindenféle ösztönzőt találhatnak ki, amivel eljuthatnak a kívánt állapothoz. De ahhoz, hogy ez jól működjön, figyelniük kellene arra, hogy milyen módon valósul meg a kirekesztés” – mondta.

“A társadalmi befogadás azokat célozza, akiket kirekesztés fenyeget, vagyis akik nehezen találnak munkát, akik diszkriminációnak vannak kitéve, és így tovább. Ezzel a felfogással egy kategóriában kezelik az összes sérülékeny csoportot: a gyerekeket, a nőket, az egyedülálló anyákat, a különböző nemzeti-etnikai kisebbségeket, az LMBT embereket, a HIV-fertőzötteket és persze a romákat is. Csakhogy például egy LMBT embernél egészen mások a kirekesztés mechanizmusai, mint egy románál. A roma ugyanis egy látható identitás, ami növeli a kirekesztés veszélyét. A stratégiák megalkotásakor figyelni kellene erre a láthatóságra, és differenciáltan kezelni a különböző csoportokat, mert így elnyomjuk az intézkedések hatását. Most ez történik”.

Fotó: Magócsi Márton

Ezt a felfogást Rostas szerint egy káros gazdasági érvelés kíséri. “A Világbank és az ENSZ közgazdászai számolgatják, hogy azért érdemes a romapolitikába pénzt tenni, mert az ennyi és ennyi profitot fog hozni a teljes gazdaság számára” – folytatta. Ez a gazdasági megközelítés ösztönzi az olyan intézkedéseket, mint az egyetemi kvóták bevezetése, ami Rostas szerint nem hatékony. “Ez nem a számokon múlik. Hiába van női kvóta egy munkahelyen, ha valójában nincs olyan ereje a csoportnak, hogy érvényesíteni tudja a többségét”.

“A gazdasági megközelítés miatt elfelejtik, hogy az emberek rasszisták. Érvelhetünk a nem roma gyerekek szüleinek azzal, hogy engedjenek roma gyerekeket az osztályba, mert az gazdaságilag hasznos lesz, de sokan azt fogják mondani, inkább fizetnek, csak ne legyen integrált osztály. És mi lesz, ha tényleg fizetnek? Ilyen alapon akár le is lőhetjük az összes romát, gazdaságilag az is megérné”.

- Szurovecz Illés | abcug.hu -