Szabad szemmel

A liberális párt a második x utáni számvetésben ma elmondhatja magáról két korai, a parlamenti választásokon elért második helyezés után, egy szerény teljesítmény miatti némi pauzát követően, az utóbbi két ciklusban lezajlott koalíciós gyűrkőzésben megfáradva áll – a rosszmájúak szerint alig észlelhető, a közvélemény kutatások szerint 1 százaléknyi – támogatói tábora előtt. A trikolór madársereg már nem negyvenöt fokban balra – a koalíciós szakítás után talán átvitt értelemben sem – tart, hanem csőrét a föld felé fordítva zúg lefelé.

A tökéletes megosztottság mintapéldáját szolgáltathatnák, ha ennél többen figyelnének rájuk, sőt a belső választások szoros eredményei kapcsán még manipulációs feltevések is szárnyra kaptak.

A legutóbbi költségvetési voksolás egyfelől jó minősítést kapott, a hiányolt egység csíráit vélték benne felfedezni egyesek, mások persze cseppet sem ítélték ennyire pozitívan az aktust. A frakcióvezetői szavazás végkimenetele szintén az egység vagy a „kétség” kérdésére adhat választ.

A párt eddig rutinos sportoló módjára az igazi megmérettetésekhez időzítette csúcsformáját, hibázik aki teljesen leírja őket. Ahhoz azonban, hogy 2010-ben a parlamentben „láthatóvá váljanak”, átíveljenek azon a bizonyos lécen, nem árt – legalább a lendületvételhez – egy ideig egy irányba futni.