,,Teljesen más, amikor egy 100 éves bácsi beszél a második világháborúról”

Akt.:
A Földes médiaszakkörösei és tanárnőjük
A Földes médiaszakkörösei és tanárnőjük - © Fotó: Ádám János
Miskolc – A történelmet tanulják, de nem könyvekből, hanem élő szemtanúktól.

Teljesen más, amikor egy 100 éves bácsi beszél a második világháborúról, mint amikor csak a történelemkönyvből olvasunk az akkori eseményekről. És szinte időutazáson érezhetjük magunkat, amikor egy középiskolás nagypapája arról beszél, milyen volt az élet Magyarországon az ’50-es években és az ’56-os forradalom idején.

A Földes Ferenc Gimnázium médiaszakköröseivel találkoztunk tegnap, hivatalosan a honismereti és médiaműhely tagjaival.

A szakkör vezetőjétől, egyben a gimnázium igazgatóhelyettesétől és magyar–történelem szakos tanárától, Kovácsné Szeppelfeld Erzsébettől tudtuk meg, hogy a közös munka tulajdonképpen 8 éve kezdődött. Kezdetben az iskola tehetséges diákjaival készítettek a szakkörösök interjúkat, melyeket bárki megnézhet, hiszen fent vannak az iskola honlapján. Majd a gimnázium néhány éve részt vett a „Mondd el, hogy tudjuk!” című pályázaton, ahol a tanárok megismerték az úgynevezett oral history módszert.

A cél pedig az volt, hogy a diákok maguk készítsenek interjúkat a közelmúlt még élő szemtanúival. A technikával nem volt baj, hiszen a mai fiatalok ezen a téren nagyon ügyesek. A pályázat keretében készült interjúk annyira jól sikerültek, hogy ezt tovább folytatták.

Nagypapa

A médiaműhely tagjai lelkesen meséltek eddigi munkáikról. Juga Péter például saját nagypapájával készíthetett interjút, aki az ’50-es évek nehéz napjait idézte fel.

– Nagyon fontosnak tartom a családon belüli kapcsolatokat az idősebb és fiatalabb generációk között. A történelem megismerésének hitelesebb forrása nincs is, minthogy saját, idősebb családtagjainkat kérdezzük. Vannak persze könyvek, filmek, egyéb dokumentumok, de ha a saját nagyapánk mesél, az sokkal nagyobb hatással van ránk. Egyórás anyag készült vele, de nagyapám akár több hétre szóló történetet is el tudna mesélni az életéből. Az elkészült interjút megnézte a család többi tagja is, és érdekes volt, hogy sok mindenről még a nagymamám sem tudott, pedig együtt élnek 40 éve.

Fotók: Ádám János Fotók: Ádám János ©

A szakkör operatőrei, vágói Robotka Adrián és Péter Gábor. De a technikai feladatok mellett interjúkat is készítenek.

Adrián arról mesélt, hogy mindig is érdekelte a technika. De amikor jelentkezett a szakkörbe, egy idősebb diáktársa, Plaszkó Noel a kezébe adott egy fotósfelszerelést azzal, hogy indulhat is a Földes-estre fotózni. Érdekes, hogy épp Noellel készített nemrég interjút mint tehetséges volt földesista diákkal.

Józsi bácsi

Gábort Adrián vonta be a munkába. Fontos feladatuk, hogy dokumentálják az iskola eseményeit. Fotókat készítenek, és különböző videókat.

– Most már készülünk a következő interjúnkra, Tiszadadára megyünk egy nénihez, aki túlélte a málenkij robotot. És ott leszünk a Földes kulturális napján is, ami nagyon nagy esemény. Erről egy kisebb filmet forgatunk majd. De fontos a következő generáció kinevelése is – sorolja Gábor.

Köteles Ádámnak egyik legnagyobb élménye a 100 éves Sóczó Józsi bácsival készített interjú volt.

– A 20. századi történelem sokkal jobban megfogható, ha egy velünk élő személy meséli el, mit látott, hogy látta vidéken az ’56-os forradalmat, és hogy milyenek voltak az életviszonyok. Más a személyes tapasztalat, mint a történelemkönyv – jelenti ki Ádám.

Petrik Eszter szintén a 100 éves bácsi interjújában vett részt. Mint fogalmazott, nagyon érdekes volt számára, hogy amit a történelemkönyvekben olvasott, azt egy élő ember szájából is hallhatta. Előtte kicsit izgult, hogy fog menni, de aztán beindult magától a beszélgetés. Józsi bácsi szívesen mesélt.

Osztermann Anna szintén Józsi bácsinál járt.

– Előtte már a dédnagymamámmal készítettem egy kis interjút, és jó volt azt hallani, hogy mennyi összefüggés van a két történet között. Tudom, nagyon sokat jelent a családnak, hogy a dédnagymamám elmesélte a megélt történelmet. Lehet, hogy az én unokáim is el fogják olvasni, amit írtam róla. Fontos, hogy fennmaradjanak az utókornak ezek a történetek – vélekedett Anna.

Kovácsné Szeppelfeld Erzsébettől megtudtuk azt is, a médiaműhely két sikeres pályázaton is részt vett. Az egyik a Nemzeti Tehetséggondozó Program, a másik a MOL Tehetség Programja. Az elnyert támogatásoknak köszönhető az is, hogy modern eszközöket tudtak vásárolni.

ÉM-HE








hirdet�s