Jegyzet: Az elveszett Nobel-díj

Jegyzet: Az elveszett Nobel-díj
Ha Csorba tanár úr elmegy Amerikába, ma eggyel több Nobel-díjasunk lenne. Szántó István jegyzete.

Az Avas alatti, Papszer utca hatos számú, egyszerű négyablakos parasztház a református Lévay Gimnázium igazgatójának a szolgálati lakása. Az iskola és a lakás közötti távolság alig háromszáz méter. Szélcsendben még a gyerekzsivaj is felszüremlik a hegy oldalába. Csorba György méltóságos igazgató úr csaknem harminc évig mindennap innen sétál le a hatvan meredek lépcsőn a ház közelében elterülő református reálgimnáziumba. Indulás előtt megpuszilja a feleségét, és csak úgy rákérdez, mit kapnak ma a kosztosok. A válasz nem elhanyagolható, hiszen maga is azt eszi majd, amit szegény sorsú diákjai. Saját alapítványa gondoskodik arról, hogy a jófejű gyerekek sose éhezzenek. Érdekes világ, egy tovatűnt, méltatlanul elsüllyedt korszak.

Csorba György rövid hajú, pakompartos, dús kackiás bajszú, derűs tekintetű, délceg ember, sosem felejti el, honnan jött. Szegényparaszti családi gyökerei mélyre nyúlnak. Nagyapja avatja fel az első miskolci köztéri Kossuth-szobrot. Az unoka szigorú, de igazságos tanárember és a jólelkű, szórakozott professzor ötvözete. A sors kegye, hogy ahol jeles eredménnyel végzett, éppen ott 1908-tól egészen 1936-ig főigazgató. 1898-ban matematika-fizika tanárként kezdi, majd vezetőként sem mond le a napi tanításról. Sosem tudjuk meg, hogy az oktatás, a fiatalok nevelése vagy a tudományos munkája volt-e neki fontosabb. Akik ismerhették, állítják, a korát alaposan megelőző tudós. Országos hírnevet szerez az alma materének, akadémiai tagként sorra írja a szakértekezéseket a hazai és a külföldi lapokba. Vajon mi volt a feladata a korabeli fizikatanároknak? Elmagyarázzák az arkhimédészi törvényeket, a hőtan alapjait, a fény sebességét, és ha marad idejük, szertári kísérleteket is bemutatnak. És az is megeshet, hogy nádpálcával sújtanak le a körmöt csücsörítő renitensekre? Csorba tanár úrnak ez utóbbi sosem szokása.

Ábrám Tibor, a Lévay Gimnázium mostani igazgatója írt egy tanulmányt a gimnázium történetéről és egykori híres igazgatójáról. Ebből tudjuk, hogy kilenc esztendővel a röntgen feltalálása után először a gimnázium büszkélkedhet egy röntgenkészülékkel. Csorba György konstruálja a készüléket, és az első felvétel, amely 1905-ben készült – és máig is megvan – Csorba szeretett felesége kezét örökíti meg. Akkoriban máshol még nincs röntgenkészülék, ezért ha valakinek a karja törik, a Lévay fizikatanárához küldik. Csorba tanár úr 1922-ben lép nyilvánosság elé legújabb találmányával, amely a levegőben mozgó tárgyak azonosítását szolgáló helymeghatározó eszköz. Az eredeti leíráson Universalis Rádiós Helyhatározó Készülék nevet adja az eszköznek a feltaláló. Ez a radar elődje, vagy ma már úgy is mondhatjuk, hogy a GPS őse. De az a szomorú igazság, hogy a miskolci igazgató találmányának jelentőségét nem igazán ismerik fel. Nem támogatják a sorozatgyártását, hiába szabadalmaztatja, védeti le a találmányát a világban. Csorba György sorsa sem különbözik oly sok magyar feltalálóétól, tudósétól. Nagyon valószínű, hogy ha elmegy Amerikába, ma eggyel több Nobel-díjasunk lenne.

Dr. Marosi Pálné Emike fotókat őriz Csorba Györgyről, vagyis a nagypapájáról. Emike mamája egyszerű módon ismerkedik meg Csorba igazgató úr fiával. Közvetlen szomszédok, gyerekkoruktól ismerik egymást, így aztán az édesanyjának szánt éjszakai szerenádot az egész família élvezheti. Unokatestvére, Csorba Viktória már későbbi generáció, de mind a ketten őrzik a neves ősök emlékét. Boldogok, ha feleleveníthetik a nagypapa mindennapjait. Kincsként őrzik azokat a fotókat, leveleket, amiket sikerült átmenteniük a múlt századból. Kezdtem azt hinni, hogy szinte mindent tudok Miskolcról, de tévedek. Most kapiskálom, hogy a város határában lévő Csorba-tó miként kaphatta a nevét. Bukó Emike újságolja, hogy több nagyobb földbirtokkal rendelkeztek, így a tó környéke is az övék volt, innen a tó neve.

Csorba méltóságos, nyugalmazott igazgató öregkorára súlyos cukorbeteg. Látása megromlik, szemét gyógyíthatatlan hályog takarja. Az unokák elmondása szerint ekkor a Szemere utcai lakásban élnek, ahol már felesége segítségére szorul. Kutatna, a könyveket bújná, de mindent fel kell olvasni neki. A gyerekek megjegyzik, mert sűrűn hallják: „Irénke kedves, jegyezze fel, amit most mondok! Igyekezzen, mert nincs sok időm.” Rendszerezi a helymeghatározó készülék ismérveit, de a korabeli menedzserek nem ismerik fel a találmány értékét. A németek és az oroszok viszont figyelemmel kísérik a szabadalom sorsát. Először a német megszállók, később a bevonuló oroszok szeretnék magukkal vinni Csorbát, hogy hasznosítsák a találmányát. Végül békében hagyják, és Miskolcon lel örök nyugalomra.

Csorba György méltóságos reálgimnáziumi főigazgató, világhírű tudós és feltaláló megérdemelne egy méltó emléktáblát és egy róla elnevezett utcát is. Köztünk élő rokonai, Emike és Viktória szeretnének részt venni az avatáson…

– Szántó István – 








hirdetés