Kés, villa, olló,… flex

Zomborné Bokros Mariann területi védőnő ma már túlvan néhány család látogatásán. A lakótelepiekhez két időpontban tanácsos menni: kora délelőtt, s az ebéd utáni pihenést követően. Ahova mi megyünk, a Galagonyás soron inkább a déli órákban érdemes: ott jobbára akkor kelnek.

Az úton megtudom, Mariann ez év elején került ebbe a körzetbe. Az elődjével végigjártak minden családot. Ő mindenkinek kezet nyújtott, s igyekezett elfogni mindenkinek a tekintetét.
- Sokan meglepődtek, a mozdulatukból látszott – s mutatja is -, ritkán éri őket ez a megtiszteltetés. Van, akivel tegeződik azóta, de van, akivel elképzelni sem tudja, hogy odáig juthatna a kapcsolatuk. Olyan is akad, aki még soha nem nézett a szemébe.

Ahogy haladunk, elfogynak a puccos házak, aztán a kis takarosak is. A patak innenső partján mindazt jótékonyan takarja a fű, ami túloldalon szabadon látható: embermagasságú szeméthegy követi a tiritarka házsort. Odaátról bömböl a zene, emitt valóban még ébredeznek. A védőnnő láttán beindul a „riadólánc”, megélénkül az utca.

Mi egy kismamát keresünk. Négy gyermekét az apjuk neveli, ő az ötödiket várja, egy újabb apától. Magától kereste fel a védőnőt, elvégeztette a szükséges vizsgálatokat is, és megadta a tartózkodási helyét. Ám a címen csak a nővérét és annak párját találjuk. Mutatnak a Bábonyibérc lombokba vesző tanyavilága felé: valahol ott él a kismama, de ha pontos időpontot mondunk, megszervezik a találkozást. De a babát oda szüli majd, a víkendbe, ez a cím csak a végszükség.

Vonzó lehetőség

A védőnőt többen megállítják: van-e gyermekruha , mert ha igen, felkeresnék a tanácsadóban. Megtudom, ez a ruhaturi egy kicsit csaliként is működik. Mindenesetre bevált. Mariann büszke rá, hogy a körzetében nincs egyetlen beoltatlan gyermek sem.

Az egyik kapuban fiatalasszony, karján kislányával: Lakatos Tímea, Lakatos Tímeával. A kicsi nemrég befulladt, feltételezték, hogy a tápszer mellett egyéb tejterméket is kapott a gyerek.
- Azért egy kis burgonyával, répával most már próbálkozhatsz – adja a tanácsot a védőnő.
- Ó, azóta már krumplistésztát is evett, teljesen odavolt érte – dicsekszik az anya. S látszik, nem nagyon rengeti meg az új információ, hogy egy hat hónaposnak még tésztát nem nagyon kéne. Viszont mutatja, mintha fájlalná a fülét a kicsi. Mariann megmutatja, hol kell megnyomni, aztán felengedni, amire gyulladás esetén fájdalmasan reagálna Timike.

Megállunk egy kapu előtt. Az emelkedő porta tetejében nagymosás. Lejjebb apró gyermekek dolgoznak nagyban. Jól ellesett, célzott mozdulatokkal, vésővel, kalapáccsal szednek szét egy biciklit. A mosó asszony elénk jön, s leteremt, hogy gondoljuk, hogy csak úgy, minden előzetes értesítés nélkül. Be szokás jelentkezni.

Mariann nem hagyja magát: a kismama, akihez újszülött-látogatóba jöttünk, igenis tud róla. Sőt, azt is mondta, hogy nincs már kutya, be lehet menni hozzá nyugodtan. Az asszony még mormog, hogy van egy újabb kutya, jó nagy.

Tiszta hawaii

Belépünk Bódiékhoz. Böbe kissé álmosan nyitogatja a szemét, s betessékel a ,,kisszobába”. A rekamién a kéthetes Krisztián. Bátyja, a kétéves Zsolti, kihasználva, hogy a kicsire terelődik a figyelem, begyűjt néhány kanalat a konyhából, valamint egy igazi flexet, azokkal játszik a földön. – „Kés, villa, olló….” – jut eszembe.

Könnyebb volna leírni, minek nem látszik nyoma a falon. A kicsi viszont tiszta, szép a bőre, s maga a megtestesült nyugalom. Az orra sem szörcsög már. Az anyuka elárulja, orrszívóra nem telt, viszont alkalmazta az ősi módszert: gézen át kiszívta.
Mikor megkockáztatom, egy meszelés nem kerülne sokba, Böbe legyint:
- Itt úgyis hamarosan építkezés lesz, már nem érdemes.
A fal másodszor is kidőlt, újra kell rakni, akkor majd a vakolatot is leverik. A ,,nagyszobát” (lehet vagy kéteszer hármas) lefalazzák, mert a Szentpéteri kapuból ideköltöznek a testvéréék, nem bírják a rezsit. Így 13-ra nő a portán lakók száma.

Kérdem, hogy oldják meg a fűtést, hiszen látszólag az egyetlen erre szolgáló alkalmatosság a kicsike teatűzhely az egész kisházban.

- Hát ezzel. Attól, hogy leválasztjuk, még adja a meleget.
Kiderült, ezen készül az étel is. Hogy mi?
- Minden. Akár egzotikus ételek is. Például hawaii csirke. Dolgoztam egy panzióban, ott ellestem ezt-azt…

Á? Bé? Cé?

Egy hetedik gyermekét váró asszony a járda szélén kuporog. A védőnő közli vele az örömhírt: megérkezett a májszűrés eredménye: negatív, vagyis teljesen rendben.
- Az nagyon jó, mondja az egyébkén huszonéves kismama. Mert a testvérem, csak a rendelőben nem akartam mondani, hepatitiszes. De hogy milyen fajta, az nem jut eszembe…

Anyatejgyűjtés

Nem ritkán panaszkodnak a kismamák arra, hogy hasfájós a babájuk. Sokszor kiderül: olyan sűrűn teszik mellre a gyereket, hogy a kicsi gyomrának nincs ideje feldolgozni a tápanyagot. Általában tőle hallják csak, hogy az anyatejet ki lehet, sőt ajánlatos is kifejni, amit megfelelő hűtés mellett fel is lehet később használni.
- Egy kismama meg is fogadta a tanácsot. A következő látogatáskor büszkén mutatta, hogy mennyi gyűlt össze: egy hétdecis befőttesüvegben! Úgy gondolta, nem aprózza el…

A kúp

A szorulással küzdő újszülöttnek az orvos fél hashajtó kúpot rendelt. Az ellenőrzés során a védőnő rákérdezett, meglett-e a kívánt hatás. Bizony nem maradt el. Sőt, a kismama hozzátette: egy egészet kapott a kicsi.
- Mi nem spórolunk a gyereken!

Piros szalag

Az egyik kisbaba csuklóján lévő piros szalagra a védőnő hívta fel a figyelmet. Kíváncsi volt, kitalálom-e, mire való.
- A rontástól véd. A keresztelőig…

Kapcsolódó cikkek:

• Tükreink, a „zizis” gyerekek
• Gyerekek lopnak, rabolnak 
• Kutyáival tépette szét a gyereket 
• Ki fékezheti meg a brutális diákokat?
• Gyermekbűnözésben Borsod az élen
• Életmentés közben verték a miskolci orvost
• Évente száz magyar gyerek tűnik el nyomtalanul

<< vissza a BOON főoldalára