Fejlődött, és még fejlődni akar

Vismeg Zsombor elköszönt az MVLC-től, és a Szolnoki Dózsánál folytatja pályafutását.

Fotó: Ádám János

A miskolci vízilabdasport legnagyobb tehetsége, Vismeg Zsombor pár hete klubot váltott: a PannErgy-MVLC-től a 10-szeres magyar bajnok és 6-szoros kupagyőztes Szolnoki Dózsához igazolt.

– Ugyan volt még egy évem hátra a szerződésből, de a két klub szakmai vezetője, Bachner András, valamint Kovács István egy olyan megoldást talált, amely mindenki számára a legoptimálisabb – tette hozzá a 19 esztendős pólós. – Nagyon kellemes volt a miskolci hat évem, köszönöm az edzőimnek a támogatást, mindenkinek a segítséget, nagyon sokat fejlődtem. Még éretlen gyerekként, játékosként érkeztem Miskolcra, és folyamatosan sokat tanultam, sok mindenre tanítottak meg. Emberi szempontból is itt nőttem fel, úgyhogy az MVLC-s pályafutásom mindenképpen meghatározó számomra.

Vismeg Zsombor úgy érzi, jó úton halad, de tisztában van azzal, hogy még rengeteg munka vár rá.

– A továbbiakban is szeretnék fejlődni, a mostani igazolásom is ezt szolgálja, de azt hiszem, ez még csak a kezdet – jegyezte meg a megyétől elköszönő vízilabdázó. – Szolnokon most jó pár fiatal lesz a csapatban velem együtt, és elképzelhető, hogy egyelőre nem leszek húzóember, azonban fontos játékossá válnék a Dózsában. Voltam már a Tisza-parti városban, kivettem egy albérletet, de jelenleg az U19-es válogatottal készülök, ahol Nyéki Balázs a szövetségi edző, Korányi Balázs a segédedző, és szeptemberben Podgoricában rendezik meg a korosztályos Európa-bajnokságot. Remélem, bekerülök az utazó keretbe, ha netán mégsem, akkor pár nap szünet után majd csatlakozni fogok a Dózsához. Szolnokon az új évadban az lesz a cél, hogy zárjunk a 4–6. hely valamelyikén. Előbbi bravúr lenne, de a hatodiktól nem adnánk alább.

Hazai, nemzetközi gól

Amikor miskolci emlékeiről kérdeztük Vismeg Zsombort, az alábbi történések jutottak elsőként eszébe:

– 2019 tavaszán dobtam az első OB I.-es gólomat, a Honvédnak, a Kőér utcában – mondta. – Érdekes, hogy 50 másodperccel a mérkőzés vége előtt kihagytam egy büntetőt, de közvetlenül a dudaszó előtt adódott egy lehetőség, amelyből sikerült betalálnom. Ugyancsak szép emlék a 2019. szeptemberi, máltai Európa-kupa-selejtező, ahol a helyi Vallettának gólt tudtam lőni. Természetesen minden, győzelemmel megvívott meccs után jó volt az érzésem, de a gyönyörű pillanatok közé teszem el azt is, amikor bekerültünk a csapattal a legjobb 8 közé a Magyar Kupában. Aztán ott van az első igazi első osztályú szezonom, a 2020/2021-es, hiszen előtte nem volt túl nagy szerepem. Úgy gondolom, az összhang mindig megvolt az MVLC-nél, jól tudtunk együtt játszani.

Vismeg Zsombor Sárospatakon kezdte el a sportágat, 13 esztendővel ezelőtt.

– Hatévesen Erdei János kezdett el velem foglalkozni – nyilatkozta. – A bátyám már elkezdte a vízilabdát, valamennyire én is tudtam úszni, de abba, hogy a Zempléni VK-nál kötöttünk ki, az is belejátszott, hogy Jani bácsi a családunk barátja volt. Ő javasolta tehát, hogy próbáljuk ki mind a ketten a pólót. Terveim nem voltak, jó volt járni, majd következtek a meccsek is, amiken – állítólag – látszódott, hogy van egy kis tehetségem. Ezután már tudatosan építettem magam, és tudtam azt is, hogy ennek érdekében lesznek lemondások. A család nagy részt vállalt a támogatásomban, hiszen amikor Miskolcra kerültem, az első évben édesanyám heti kétszer hozott Sárospatakról Miskolcra edzésre, ami oda is, és vissza is egy-egy órás út volt.

Az MVLC immáron volt játékosa közeli és távoli céljait is ecsetelte:

– Mi más lenne, mint a felnőttválogatottság – egyértelműsített Vismeg Zsombor. – Illetve szeretnék hazai top 4-es, BL-szintű csapatban vízilabdázni. Az álom persze az olimpiai részvétel, és ugyan 2024, a párizsi játékok már elég közel vannak, arról sem mondok le, nem elérhetetlen, de talán reálisabb az, hogy 2028-ban a Los Angeles-i játékokon legyek ott. Aztán ha adódna egy külföldi lehetőség, azt sem hagynám ki, ha olyan lenne a szakmai és anyagi háttér, amely az én értékrendemnek megfelelő. Talán az én eddigi pályafutásom példa arra, hogy egy kisvárosból is messzire el lehet jutni, de azt akarnia kell nemcsak magának a sportolónak, hanem a családjának, összességében mindenkinek. Még egyszer szeretném megköszönni az MVLC-nek a klubnál eltöltött hat évadot, Hercsik Istvánnak, Bachner Andrásnak, az edzőimnek, a klub munkatársainak, mert tényleg mindent megkaptam azért, hogy fejlődni tudjak.