Minden pontnak óriási a jelentősége

A szerdai, Üllői úti meccset kapott találat nélkül hozta le a DVTK hálóőre.

Molnár István

Budapest 20210120 Labdargs NBI FTC Ferencvros-DVTK Foto Nemzeti Sport çrvai Kroly

Forrás: Nemzeti Sport

Fotó: Árvai Károly

Nagy bravúrt hajtott végre szerdán a Diósgyőri VTK NB I.-es labdarúgócsapata, amely a Groupama Arénában 1–0-ra legyőzte a listavezető Ferencvárost a bajnokság 2. fordulójából mostanra elhalasztott mérkőzésén.

Könnyebbséget jelentett

A sereghajtó piros-fehérektől az egyik frissen igazolt légiós, Asmir Suljic volt eredményes a 85. percben, s erre a találatra nem tudtak válaszolni az egyébként fölényben játszó (labdabirtoklás: 61–39%, kapura lövés: 14–3) fővárosiak. A DVTK nem szokott sűrűn nyerni az FTC vendégeként, hiszen a hétközit megelőzően mindössze négy alkalommal sikerült ez a bravúr: 1941-ben (0:1), 1972-ben (0–1), 1998-ban (3–4) és 2009-ben (0–3-mal igazolta a szövetség, a 69. percben hazai rendbontás miatt 1–3-as állásnál félbeszakadt meccset).

A Diósgyőr kapujában az az Antal Botond állt, aki hat és fél évvel ezelőtt, 2014 nyarán érkezett az Andrássy útra (már 2013 decemberében megállapodott a borsodi klubbal, ám még fél évet Kaposváron játszott).

– Nagyon nehéz meccs volt, de erre is számítottunk – kezdte a visszatekintést a kapus. – A mi helyzetünkben más célkitűzés nem lehet, és szerdán sem volt, hogy győzzünk, vagy legalább döntetlent érjünk el, mert minden pontnak óriási jelentősége van a bennmaradás szempontjából. Felkészültünk a Ferencvárosból, tudtuk az erősségeit, hogy sokat birtokolják a labdát, dominálnak, hogy nagyon jók a szélről érkező beadások, és az átlövéseik is. Fontos volt, hogy végig stabil tudott maradni a védekezésünk, ami nekem is könnyebbséget jelentett. Szerettünk volna több kontrát vezetni annál, mint amennyi sikerült, a gólt végül egy pontrúgás után szereztük, kis szerencsével, de azt hiszem, ezt most megérdemeltük. Az új igazolásaink közül többen is szerepet kaptak, a közvetlen védelemben is hárman, és bár még kell idő ahhoz, hogy jól összeszokjunk, megértettük egymást. Egyrészt a futballnak meg van a saját nyelve, másrészt mindenki jól kommunikál angolul. Összességében jó szellemben focizott a csapat szerdán, kompaktak voltunk.

Hosszú még az út

Az öltözőbeli történéseket nem látják a szurkolók, erről az alábbiakat mondta a hálóőr.

– Nyilván örültünk a sikernek, mi, az úgymond régebbiek tisztában vagyunk azzal, hogy a Diósgyőr a múltban nem sűrűn nyert a Ferencváros vendégeként – árulta el Antal Botond. – Zekic mester miután bejött, gratulált nekünk a győzelemhez, elmondta, hogy kemény munka volt. Hozzátette ugyanakkor azt is, hogy másnaptól folytatódik a munka, mert jön a következő meccs. Tényleg fontos három pontot gyűjtöttünk, de a tabellán még az utolsók vagyunk, úgyhogy hosszú út van még előttünk. Örülök annak, hogy a szurkolóinknak örömet tudtunk szerezni, még ha a televízió előtt ülve is, jobb lett volna, ha velük tudunk ünnepelni a stadionban, amire sajnos most nem volt mód.

A piros-fehéreknél, miután elég bő lett a keret, minden poszton nagy harc zajlik, ez alól a kapusok sem kivételek, hiszen itt Antalon kívül rendelkezésre áll Bukrán Erik, Branislav Danilovic (jelenleg sérült), valamint az új igazolás, Marko Malenica (az ő papírjai nem rendeződtek még szerdára).

– A kapusposzton még inkább kiélezett a helyzet, mert csak egy ember állhat a gólvonal elé – tette hozzá Antal Botond. – Az elmúlt hat és fél évben sok kapustársam volt, és igyekeztem mindig mindent megtenni azért, hogy a kezdőcsapatba kerüljek, hogy a csapat hasznára legyek. A múlt nyáron jó felkészülést csináltam, csináltunk, Feczkó Tamás bízott bennem, amivel, úgy érzem, tudtam élni, még ha ez nem is mindig párosult eredménnyel. A klubnál úgy gondolták, a Covid- és a sérülésveszély miatt muszáj, hogy többen legyünk ezen a poszton, a program is sűrű, úgyhogy majd a stáb mindig eldönti, hogy éppen kinek szavaz bizalmat.

Akár nagyobb álmokat

A statisztika azt mutatja, hogy az információink szerint 2022 nyaráig szerződéssel rendelkező Antal Botondnak diósgyőri pályafutása során Zoran Zekic már a 10. (Tomislav Sivic, Vitelki Zoltán, Bekő Balázs, Egervári Sándor, Horváth Ferenc, Bódog Tamás, Fernando Fernandez, Feczkó Tamás és Geri Gergely után) edzője.

– Ezek a tények, így hozta a sors... – mondta a kapus, aki a közeli és távoli jövőről, a célokról az alábbiakat fogalmazta meg: – A legfontosabb a bennmaradás kivívása, és hogy egy jó alapot tegyünk le a következő szezont illetően, amikor esetleg már lehet szőni nagyobb álmokat. Remélem, és bízom benne, hogy a diósgyőri jövő fényesebb lesz, mint amilyen az elmúlt időszak volt. Azt még hozzáfűzném: az elmúlt hat és fél évben nem bántam meg semmit, hogy Diósgyőrbe jöttem, hogy még mindig itt vagyok, mindig hálás leszek azért, amit itt kaptam, kapok.

A DVTK vasárnap 15.45-től Pakson lép pályára.