Tanár, futballista és egyben kosárlabdaedző

A megyei II. osztály Keleti csoportja 6. fordulójának keretében csaptak össze az együttesek. A vendégek végül 7–2-re nyertek, és góljaik közül ötöt Vajkó Richárd jegyzett.

Fejjel és jobb lábbal

– Kettőt fejjel, hármat meg jobb lábbal jegyeztem – mondta a huszonnyolc esztendős tősgyökeres encsi, de a korlátiak színeiben szereplő labdarúgó, majd hozzátette: – Ballal is tudok, de csak akkor, ha nagyon muszáj. Társaim és a vezetőim kicsit meglepődtek, hogy ennyire kiszakadt belőlem a gólzsák, ugyanis korábban nem a találatok gyártásáról ismertek. Amennyiben emlékezetem nem csal, kettőig jutottam, ennyi volt az egyéni csúcsom, amelyet most alaposan túlszárnyaltam, és feladtam magamnak a leckét.

A múlt vasárnapi összecsapás legjobbja ezután a sportágban eltöltött múltjáról így beszélt:

– Hajdanán Encsen kezdtem a pályafutásom, a városi klubnál nevelkedtem, majd Garadnán is fociztam, és ha úgy tetszik, akkor megyei első osztályú játékosként hagytam abba az aktív játékot. A bal térdem nem bírta a terhelést, kétszer is megoperáltak, de aztán egyenesbe kerültem. Az erdőhorváti kitérő után úgy kerültem Korlátra, hogy megkerestek, jelezték: szívesen látnának, én pedig igennel feleltem, ha már lúd, legyen kövér, gondoltam magamban. A megyei kettő számomra egészen bizonyosan a végállomást jelenti, ezzel a térddel feljebb aligha rúghatnék labdába, szóval a játékosügynököknek üzenem: jól érzem magam Korláton. A mostani ötösömet Kuszkó Sándor emlékének ajánlom: az encsi gimnázium igazgatóhelyettese, aki hosszú ideig ügyködött a labdarúgásban, hajdan a tanárom volt, és a pár napja történt tragikus halála nagyon megviselt.

Hívták és belevágott

A focista nem csupán sportágában jeleskedik, portréjához több érdekesség tartozik. Vajkó Richárd az encsi Zrínyi Ilona Általános Iskola tanára, hetente nem kevesebb, mint huszonhat órát ad.

– A felsőben informatikát és testnevelést, az alsóban pedig testnevelést tanítok – folytatta a pedagógus. – Az egri Eszterházy Károly Egyetemen szereztem a diplomámat, és nem lettem pályaelhagyó, hiszen a gyerekek nevelése a mindenem, imádom a szakmámat és a munkámat.

A tanár úrnak szinte nincs szabad ideje: a tanítás mellett hetente két futballedzésen vesz részt az abaújszántói műfüvön. A korlátiak azért járnak oda, mert a pályájuk rossz, hazai bajnoki találkozóikat pedig Abaújkéren rendezik.

– Életem harmadik fejezetét a kosárlabda adja, pedig nincs is múltam ebben a sportágban – közölte Vajkó Richárd. – Amikor elkezdtem tanítani, megkerestek, hogy Encsen is indítsuk útjára ezt a műfajt. Könnyen elképzelhető, hogy a testmagasságom miatt kerültem a képbe, és igazán nem bántam meg, hogy ebbe is belevágtam. Így most azzal dicsekedhetek, hogy a DVTK Kosárlabda Akadémia encsi divíziójának edzője vagyok. A korosztályoktól függően az U11-es és az U12-es leányévfolyamokat vittem, jelenleg az U14-eseket „szervírozom”. Hetente öt foglalkozást tartok az encsi városi sportcsarnokban, és úgy fest a helyzet, hogy októberben megkezdődik a versenyidőszak, a fordulók pedig „felfalják” az eddig sem létezett szabad­időmet.

Arra a kérdésre, hogy a labdarúgást vagy a kosárlabdát kedveli-e jobban, Vajkó Richárd így felelt:

– Mindkettő a szívem csücske. A „mellékelt ábra” szerint bejött nekem a foci, és ugyanezt mondhatom a kosárlabda-edzősködésről is. Nagyon remélem, hogy sikeres leszek, és jó eredményeket szállítok majd az akadémia számára.

(A borítóképen: Vajkó Richárd)