A kijárási előtt bevásárlások

Kórusban éltette a diósgyőri közönség, nevét strófába foglalták, egy egy jó elfutása után zengett a lelátóról a ,,Varga Sanyi, Varga Sanyi gól, Sanyi gól, Sanyi góóól”. Annak ellenére, hogy jobb oldali szélső középpályásként nem ő volt a fő góltermelő, a piros-fehér szurkolótábor egyik nagy kedvence volt 1994 és 1998 között, amíg az Andrássy úti együttesben játszott. Az erdélyi magyar sportoló labdarúgó pályafutása 2007-ben zárult le, ekkor lépett át a civil életbe. Olaszországban állt munkába, és most is ott lenne, ha nem tör ki a koronavírus járvány.

– Úgy kerültem Olaszországba, hogy a testvérem kint dolgozott, és amikor meglátogattam egy gyönyörű szép vasárnapon, nagyon megtetszett a környék. Mivel volt munkalehetőség is, egy ipari üzemben, egy hidraulikai berendezéseket gyártó cégnél, kint maradtam – mondta Varga Sándor. – Lombardiában, a Brescia melletti Rodengo-Saiano, közel 10 ezer fős kis városban éltünk a párommal, amíg haza nem jöttem, jöttünk. A párom még most is kint van, és viszont Nagyváradon ragadtam. Karácsonyra érkeztünk haza, hogy családi körben, a szülőkkel töltsük az ünnepeket, de édesanyám nem volt akkoriban túl jól, és emiatt én január elején a párommal ellentétben nem mentem vissza, hanem az ápolás miatt fizetés nélküli szabadságot kértem a cégvezetéstől. Emiatt nem vagyok most Olaszországban, ahol egy gépjármű alkatrészeket gyártó üzemben CNC operátorként dolgoztam. Szerencsére anyukám azóta jobban van, de amikor mentem volna vissza a munkahelyemre, már nem tudtam, egyrészt az Olaszországban, másrészt a Romániában, a koronavírus miatt bevezetett korlátozások miatt. Úgyhogy most itthon vagyok, Nagyváradon, a nap egy része azzal telik el, hogy édesanyámnak, illetve a párom szüleinek, és magamnak bevásárolok, elintézek ezt, azt, illetve tévézek, nézem a híreket az interneten, és közben várom, hogy visszamehessek Olaszországba. A párommal napi szinten tartom a kapcsolatot, ott sem könnyű helyzet, mert bár van amikor van munka, de ez nem folyamatos, ugyanis a cégvezetőknek külön engedélyt kell kérniük a gyárak üzemeltetésére, mert ott is elsősorban az otthon maradást szeretnék elérni az embereknél. Ha valaki menni akar valahová, egy kérelemmel lehet útra kelni, pontosan megjelölve a célt, az időpontot, az okot, hogy mikor, hová, és miért szeretne menni. Romániában is hoztak ehhez hasonló intézkedéseket, itt például este 10 után kijárási tilalom van.

Varga S. és a foci

Kíváncsiak voltunk arra, hogy milyen messzire került a focitól az egykori játékos.

– Meccsekre nem járok Olaszországban, baráti társasággal focizgatunk, inkább csak követem a labdarúgást a hírekből – mondta Varga Sándor. – Mérkőzéseket a tévében szoktam nézni, amióta van internetes élő tévés közvetítés a magyar NB I-es bajnokikról, gyakran megnézem a DVTK összecsapásait. Mert lehet, hogy összességében sok csapatban játszottam a több mint 20 év alatt, de az életem fő és meghatározó élményeit Diósgyőrben éltem át. Az akkor is fanatikus szurkolótábor előtt ünnepnap volt minden meccs, ilyenkor, a 90 percekre mi is, és drukkerek is félre tettük a hétköznapok keserűségeit. Sajnos, akkoriban a labdarúgócsapatoknak, a játékosoknak is kijutott ebből, mivel nem nagyon volt pénz a magyar fociban sem, nagyon sokszor jártunk úgy, hogy a vezetők által beígért, a szerződésekben szereplő összegeket nem kaptuk meg. És akkoriban nem olyan bérek voltak, mint manapság. Jó néhányszor eszünkbe jutott már, amikor valamelyik volt játékostársammal múltidézést tartottunk, hogy ha 15-20 évvel később születünk, nagyon más lenne most az életünk. De ezt nem panaszként mondom, igazából csak azt sajnálom, hogy akkoriban olyan volt a labdarúgás, hogy szinte taszította el magától a szereplőket, és eszembe sem jutott, hogy legalább egy utánpótlás edzői minősítést szerezzek. Ezt az egyet azért bánom, mert egy picit azért hiányzik a napi szintű, élő kapcsolat a futballal.

Tervezi

Megkérdeztük a diósgyőri közönség egykori kedvencétől, hogy mikor látta élőben utoljára a piros-fehérek meccsét, hogy mikor járt utoljára Miskolcon.

– A diósgyőri stadionban akkor voltam utoljára, amikor még a Tiszaújváros játékosa voltam, vagy amikor Bőcsön játszottam, a 2000-es évek elején. Utána nem is tudtam volna, mert nekem a csapataimmal akkor voltak bajnokijaink, amikor a Diósgyőrnek – válaszolta Varga Sándor. – Tudom, mert képeket láttam, hogy egy gyönyörű stadion épült azóta Diósgyőrben, és foglalkoztat is a gondolat, hogy egyszer meg kellene nézni. Időről, időre hívnak is a régi barátok, de ez, amióta Olaszországban élek, nehezen összehozhatónak tűnik, viszont a vágy megvan bennem erre. De addig is, amíg nem járok arrafelé, a távolból változatlanul szorítok azért, hogy a csapat jó eredményeket érjen el, mert ez a remek szurkolótábor megérdemelne egy olyan keretet, mint amilyennek a mostani tűnik, amelyik egymás után szállítja a sikereket.

Varga Sándor pályája

Varga Sándor 1968. augusztus 1-jén született Brassóban. Nagyváradon nőtt fel, itt kezdett el focizni az FC Bihor Oradea utánpótlásában, 9 évesen. 17 esztendősen a város kisebb csapatához, a Blanuri Oradeához igazolt, hogy több játéklehetőséghez jusson, majd bevonult katonának a román hadseregbe, és ez idő alatt is ebben az együttesében szerepelt. Leszerelése után, 20 évesen a román harmadosztályban szereplő sonkolyosi bányászcsapatban, a Minerul Suncuius gárdájában játszott, itt kapott először profi szerződést. Innen a nagyváradi, szintén a harmadik vonalban szereplő Infratirea Oradea együtteséhez vezetett az útja, aztán ismét egy bányászcsapat, az almaszegi gárda következett a harmadosztályban, a Minerul Voivozi. Ettől az alakulattól tért vissza nevelőklubjához, az akkor már csak a másodosztályban szerepelő FC Bihor Oradeához.

Varga Sándor 1993 tavaszán a nagyváradi csapattól érkezett Magyarországra, a Ferencvárosi TC-nél vett részt próbajátékon, innen ajánlották ki a Vasasnak, akiknél ötéves szerződést írt alá. Közel egy évadot töltött el az angyalföldi csapatnál, de mivel nem nagyon jutott játéklehetőséghez, 1994 tavaszán kölcsönadták a Diósgyőri FC-nek, az NB II-es bajnokság hajrája. A piros-fehéreknél az 1994/95-ös évadban kölcsönjátékosként folytatta pályafutását, az ezt követő évadtól pedig már a DFC szerződtetett labdarúgójaként szerepelt, 1998-ig. Ennek során részese volt az 1997-ben az élvonalbeli feljutást kiharcoló diósgyőri együttesnek, és ebben az esztendőben a magyar élvonalban is bemutatkozott. 1998-ban a Tiszaújvárosi SC NB II-es együttesének játékosa lett, két évad után pedig az élvonalbeli Pécsi MFC-hez szerződött. Innen egy fél után a második vonalban játszó Bőcs KSC-hez igazolt, ahonnan a szintén másodosztályú Demecser FC-hez került. A profi karrierjét itt fejezte be, majd ,,levezetésként” játszott még Mádon, Nagyhalászon, Tiszakanyáron, és ismét Demecserben. 2007 nyarán, 39 évesen hagyta abba a versenyszerű sportolást.

(A borítóképen: Kulcsár Sándort (középen) ünnepli Varga Sándor (jobbra) és Kiser László)