Del Pierótól Roberto Carlosig

Utolsó fellépése a tavaszi nyitány keretében rendezett Debreceni VSC – Újpest FC mérkőzés volt, melynek lefújása után az MLSZ illetékesei köszöntötték és hivatalosan is elbúcsúztatták az aktív szerepléstől.

Síposból asszisztens

– Huszonkét esztendővel ezelőtt saját elhatározásomból jöttem erre a pályára – kezdte az obsitos sípos. – Fociztam a DVTK serdülőben, a Borsod Volánnál, továbbá Sajóbábonyban és Szirmabesenyőben, de eltört a lábam. Mivel szerettem a futballt, nem akartam elszakadni a sportágtól, ezért váltottam, egészségügyi okból jobbnak láttam, ha sípot veszek a kezembe. Először természetesen le kellett vizsgáznom, az oktatóim között volt Czél István, Fábián Mihály és Geró Gábor. Fokozatosan haladtam előre a ranglétrán, évente ugrottam egy osztályt: 1998-ban a megyei háromban kezdtem, 2000-ben lettem megyei kettes, majd 2001-ben a megyei elitbe soroltak. Innen 2003-ban vezetett az utam az NB III.-ba, 2004-ben az NB II.-be, aztán 2006 nyarán már az NB I.-es keretben találtam magam, a FIFA-asszisztensek táborába pedig 2008-ban osztottak be. A pályám elején még dirigáltam, aztán országos koromban – mivel betöltöttem a harmincat – kimondták a velem kapcsolatos határozatot, mely szerint játékvezetőnek már öreg vagyok, az asszisztensi szerepkört azonban nekem találták ki, így ebben a funkcióban folytattam. Az NB I.-ben minden gárdával találkoztam, külföldön például a Juventus és a Manchester United csapatával futottam össze, de volt alkalmam a híres Wembley Stadionban is lengetni. Meccseimen sok világnagyságot láttam, közülük néhány név a teljesség igénye nélkül: Del Piero, Ibrahimovic, Rooney, Pogba, Roberto Carlos, Neymar, Higuaín. Sztárkollégáimat sem hagyom ki: Skomina, Mazic, Bleeckere, és mindenképpen meg kell említenem Kassai Viktort is. Amikor a napokban Debrecenben számomra is elhangzott az utolsó sípszó, pillanatok alatt sok minden átfutott bennem. Mivel decemberben töltöttem be a negyvenhatodik évemet, az is, hogy szép volt, jó volt, elég volt. A sportmunkámat egyébként a családom elfogadta, a munkahelyi feletteseim pedig mindig megértően biztosították részemre a feltételeket.

Bodroghalomban megverték

Ami a számokat illeti, dr. Varga Zsolt imponáló adatokkal büszkélkedhet. Több mint hatvan nemzetközi – közte nyolc felnőtt válogatott találkozóra szóló – küldése volt, az NB I.-ben kétszázharmincegyszer lengetett, és hatvanhétszer tartalékként kapott szerepet.

– Sok tárgyi emléket őrzök – folytatta a miskolci sportember. – Zászlók, serlegek, mezek, sálak és így tovább. Ereklyéimet csak akkor ajándékoztam el, ha három is volt belőlük.

Arra a kérdésre, hogy akadtak-e kellemetlen percei, így felelt:

– Több is, mint mindenkinek, aki erre a területre téved. Boldván félbeszakadt az egyik meccsem. Ki kellett volna állítanom a hazaiak középhátvédjét, mert meg akart verni, de a társai azt mondták, hogy ha ezt megteszem, nem tudják garantálni a testi épségemet, ezért lefújtam a találkozót. A Bodroghalom – Abaújszántó mérkőzésen is melegem volt: miután megütötték a játékvezetőt, aki félbeszakította a küzdelmet, a levonuláskor pedig engem is helybenhagytak.

Rúsz Márton esélyes

Dr. Varga Zsolt arról is beszélt, hogy a megyei összecsapások esetén elsősorban kollégáinak munkáját figyeli és elemzi, a televízióban általa nézett csatákon viszont a játékosok és a játékvezetők tevékenységére egyaránt kíváncsi.

– Napjaink legizgalmasabb kérdése a videóbíró, most arról dúl a vita, hogy kell-e, vagy sem – mondta, majd hozzátette: – Az a szilárd véleményem, hogy a technika vívmánya kikerülhetetlen, és ha nem akarunk lemaradni, akkor minél hamarabb nálunk is be kell vezetni a képernyős visszanézés „intézményét”, mindezt első lépcsőben az NB I.-ben.

A visszavonult asszisztens nem szakadt el a sportágtól, hiszen már 2018 nyarától elnökként vezeti az MLSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóságának játékvezetői bizottságát. Megbízatása júniusig szól, és szavait idézve majd megbeszélik a folytatást.

– Rajtam nem múlik, ha igényt tartanak a tevékenységemre, beszélgethetünk a folytatásról – jelentette ki, és céljait is vázolta: – Szeretném, ha tagjaink közül mindenki a tudásához és a lehetőségéhez képest a legmagasabb osztályban működne, mi ehhez biztosítjuk az összes feltételt. Remélem, hogy a közeljövőben újra lesz NB I.-es kerettagunk, ennek elérésére Rúsz Mártonnak reális esélye van.