Gólok helyett eső és lapeső

A Honvéd legyőzte a DVTK-t, és zsinórban negyedik győzelmét könyvelhette el.

Berecz Csaba

A küzdelem mindent felülmúló volt

Fotó: Homoky György

A labdarúgó NB I 12. fordulójában, szombaton este a Budapest Honvéd vendége volt a Diósgyőri VTK csapata, a fővárosiak albérletében, az MTK pályán, a Hungária körúton. Mivel a Honvéd kispesti otthonában éppen stadionrekonstrukció zajlik, ezért fogadja ellenfeleit itt a piros-fekete gárda, és ezért nem tudta vendégül látni az 1. fordulóban a Diósgyőrt, és cserélte fel a két csapat oda-vissza a pályaválasztói jogokat, ugyanis akkor még nem tudta igénybe venni a mostani bérleményt. Emiatt csúnya, esős novemberi estén rendezték meg ezt a találkozót, de a viszonylag kis stadionban nem voltak annyian, hogy ne jutott volna majdnem mindenkinek hely a fedett nézőtéten, hogy ne ázzon. Az égi áldást csak az angol módi alapján készült kispadon helyet foglaló cserék és a szakmai stáb tagjai nem tudták elkerülni, ők kapták a nyakukba az esőt rendesen. A DVTK-nál eggyel kevesebb játékos részesült ebben, ugyanis Korbély, aki az egyetlen kimaradó volt a múlt heti, Kisvárda MG elleni 3-1-re megnyert meccs kezdőcsapatból – és aki helyett Prosser kezdett – hiába volt keretben, és utazott el a csapattal pénteken, a meccs napjára belázasodott, így a padra sem került.

Jó hangulatban

A Honvéd sikersorozatban lévő, erre a meccsre öt veretlen mérkőzéssel érkező csapatából, az egy héttel ezelőtti, a Puskás vendégeként 2-1-re megnyert mérkőzés kezdőcsapatából két játékos hiányzott, Kesztyűs és Bánó-Szabó csak a kispadra került, szemben Vadóczcal és Moutarival, akik bizalmat kaptak.

A kis létesítményben, a félház feletti nézőszám közepette jó hangulat volt, a lelátón a kispestiek nyomták, amit hazai pályán kellett, és kiderült, hogy a DVTK drukkerek sem csendkirály versenyre jöttek.

Kevés helyzet

A pályaválasztó együttes a megszokott 3-5-2-es felállásában játszott, a DVTK ezúttal is 4-2-3-1-ben. A Honvéd védelem összetétele azonban a meccs közben a játéknak megfelelően változott, amikor a DVTK volt kezdeményező szerepben, akkor öt fő, a széleken Uzoma és Aliji is hátul volt, és volt, amikor elegendő volt, hogy hátsó sor négy főből álljon. A fővárosi csapat védekezése ezen a meccsen is remekül működött, ugyanis a Diósgyőrnek nem sikerült egyetlen helyzetet sem kialakítania. A mérkőzés első félidejének első felében mindkét oldalon, a csúszós vizes pályán a biztonság volt a fő, a játék kiegyenlített volt, a DVTK-nak volt néhány, Tujvelnek munkát adó, de nem túl veszélyes lövése. A mérkőzés első harmadának a végén viszont az első helyzetét gólra váltotta a Honvéd: egy vendég labdavesztés után a Moutari, Lanzafame támadó duónak a kétszeres túlerő sem okozott gondot. A találat után az addigi kezdeményező szerepek felcserélődtek, a Diósgyőrnek ugyanis mennie kellett az egyenlítő gólért, a remélt pontszerzés érdekében. Viszont ennek során nem tudtak helyzetet találni, mert hiába tolták fel a védekezésüket, nem igazán volt terület, és mivel a hátsó vonaluk létszámát nem csökkentették, így a helyzet kialakításával próbálkozó vendég játékosok rendre túlerővel találták magukat szemben.

Fordulás után

A második félidő elején volt némi javulás, nem csak időjárásban, azzal, hogy elállt az eső, hanem játékban is. Ugyanis érdekesebb jobb lett a meccs, mert miközben a DVTK szeretett volna összehozni egy gólhelyzetet, a pályaválasztónak több lehetősége, nagyobb területe volt a támadások vezetésére. A meccs eredményszinten nyitott volt, és mivel a vendégek is tartással, hittel futballoztak, elvileg nem voltak esélytelenek a gólszerzésre, de azért az jobban benne volt a mérkőzésben, hogy a Honvéd szerez még egyet, és ezzel végleg eldönti a 3 pont sorsát. De Moutari az 51. és a 74. percben is nagy helyzetben pontatlanul célzott, így nem jött össze a fővárosiak második gólja. A vendégek szakvezetője, Feczkó Tamás cserékkel próbálta élénkíteni csapata támadójátékát, előbb Ivanovski jött be maszkban, aki orrcsont törése miatt viselt ,,álarcot”, majd nem sokkal később érkezett volna Bacsa is, ha Rui Pedro meg nem sérül, mert így, a kényszerhelyzetben Szabó B. pályára küldését kellett meglépnie a szakvezetőnek. A portugál kiválásával halványabb lett a Diósgyőr, és az utolsó negyedórában már nem nagyon jutott el a Honvéd 16-osának környékére. A végjátékban lapszórás színesítette a meccset, a 80. percben a játékvezető megette a ,,túlvédett” Lanzafame színészi produkcióját, és Brkovic szabályos szerelése után nem az olasz támadót figyelmeztette, hanem előbb a labdát eltaláló védőnek adott sárgát, majd az ítéletét vitató három embernek is ezt mutatta fel. Vagyis az olasz csatár ,,remek” alakítása négy sárgát eredményezett diósgyőri oldalon. A lapesőből maradt még a hosszabbításra is, Ivanovski vehemenciája után jogosan villant a piros is, de amikor nem sokkal ezután mindkét edző megkapta pár másodperc alatt a pirosat, és el kellett hagynia a pályát, azért az már megmosolyogtató volt.

A meccset a Honvéd megérdemelten nyerte meg, ugyanis a több poszton is minőségibb játékosokkal rendelkező fővárosi együttes nem csak remekül védekezett, hanem sikerült ziccereket is kialakítania. Ugyanerre a DVTK, annak ellenére, hogy nem játszott alárendelt szerepet, nem volt képes ezen a napon.

Budapest Honvéd – Diósgyőri VTK 1–0 (1–0)

Budapest, Hungária körút, 2669 néző (a rendező által közölt adat). V.: Pintér (Buzás, Szert; Csonka, Takács J.).

Budapest Honvéd: Tujvel (7) – Batik (6), Kamber (7), Lovric (6) – Uzoma (6), Gazdag (7), Nagy G. (6), Vadócz (6), Aliji (6) – Moutari (6), Lanzafame (7). Vezetőedző: Giuseppe Sannino.

Diósgyőri VTK: Danilovic (6) – Polgár (6), Brkovic (6), Karan (6), Tamás M. (6) – Iszlai (6), Márkvárt (6) – Shestakov (6), Rui Pedro (6), Prosser (6) – Hasani (5). Vezetőedző: Feczkó Tamás.

Csere: Hasani helyett Ivanovski (6-2=4) az 58., Rui Pedro helyett Szabó B. (-) a 66., Shestakov helyett Bacsa (-) 72., Vadócz helyett Kesztyűs (-) a 74., Moutari helyett Bánó-Szabó (-) a 81., Gazdag helyett Ben-Hatira (-) a 87. percben.

Sárga lap: Karan a 40., Sannino (a kispadon) a 76., Brkovic a 80., Ivanovski a 80., Márkvárt a 80., Feczkó (a kispadon) a 80., Nagy G. a 93., Bánó-Szabó a 95. percben.

Kiállítva: Ivanovski a 93., Feczkó (a kispadról) a 94., Sannino (a kispadról) a 94. percben.

Gólszerző: Lanzafame (1-0) a 29. percben.

Giuseppe Sannino: – Úgy vélem, hogy harcos mérkőzésen vagyunk túl, ebben az összecsapásban sok küzdelem volt a részünkről, és a labdabirtoklásban győzedelmeskedtünk. Ellenfelünk jó csapat, elismerésre méltó eredményekkel érkezett. A mi csapatunkon látszódott, hogy az elmúlt meccsek sokat kivettek a játékosokból, és jól jön most egy kis szünet a bajnokságban. Jó sorozatban vagyunk, de az összképhez az is hozzátartozik, hogy az évad elején sok sérültünk volt, a kezdeti rosszabb időszaknak ez volt az oka. A korai, sikert nem hozó mérkőzéseken, a Paks elleni meccset leszámítva is jól teljesítettünk, annak ellenére, hogy a győzelmek még elmaradtak. Tujvel érkeztével azonban többek lettünk, a kapus önbizalmat ad a játékosoknak, és a befektetett munka is kezd megtérülni. Elismeréssel adózom a játékosoknak, hogy a kezdeti nehéz időszakban is kitartottak, hittek benne, hogy jobbak leszünk. A kiállításomról annyit, hogy szeretem a magyar labdarúgást, de a szenvedélyemet, a szívemet is beleadom a meccsbe, ilyen típusú, vulkanikus edző vagyok. Amikor szenvedélyes vagyok, soha sem játékvezetők, vagy az ellenféllel ellen perlekedem, hanem a csapatot próbálom segíteni. Ennek során néha átlépem a technikai zóna határát, ahogy ez korábban már többször előfordult Olaszországban, és most is ez történt.

Feczkó Tamás: – Nem játszottunk olyan jól, ahogy kellett volna, de ettől függetlenül nem érdemeltünk vereséget, reálisabb lett volna döntetlen. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a második félidőben ziccert nem tudtunk kialakítani, hibába kerültünk a Honvéd védelmi vonala mögé, ott rossz megoldásokat választottunk. De nagyon kevésszer kerültünk mögéjük, és a legnagyobb probléma ma az volt, hogy a támadójátékban az a kreativitás nem volt meg, ami az előző meccseket jellemezte. Megvolt a terv, hogy hol, mely területen akarunk labdát szerezni, aztán az ellenfél gólja után többet birtokoltuk a labdát. Rui Pedro kiesése is hozzájárult ahhoz, hogy nem voltunk olyan kreatívak, hiszen csak pár percet voltak fent együtt Ivanovskival. A kiállításomról annyit, hogy a 92. percben elvesztettem az egyik meghatározó játékosomat, és ettől felfokozott állapotba kerültem.

Percek, események

29. perc: Polgártól Moutari vette el a labdát a felezővonaltól nem messze, majd Lanzafaméhez passzolt, és elindult előre, a bal oldalon. Nem sokkal később a labdaszerző visszakapta a játékszert, és bár két vendég védő, Brkovic és Polgár üldözte, és így nem tudott kapura húzni, de a 16-osonál a középen érkező Lanzafame elé passzolt, aki elvitte a lasztit az elcsúszó Karan mellett, majd a 11-es pontról lőtt. A labdába Danilovic ugyan beleért, de a hálóőrről a kapu bal oldalába perdült a játékszer, 1-0.

93. perc: Nagy G. akadályozta egy vendég szabadrúgást elvégzését, akit Ivanovski lökött meg. Mindkét játékos sárga lapot kapott, és mivel a diósgyőri labdarúgónak már volt egy ilyenje, előkerült a piros is, 10 főre fogyatkozott a DVTK. Az esetnél Feczkó Tamás reklamált, ő is pirosat kapott, és mivel kollégája is elégedetlen volt a játékvezető működésével, és ezt szóvá tette, szintén egy piros lap után ért véget számára a mérkőzés.