Szobrot állít Miskolc az innen származó Jenbach Bélának

Portálunkon tette meg javaslatát Mikita Gábor színháztörténész-muzeológus: állítson emléket a város A csárdáskirálynő szövegkönyvírójának. És most megteszi Miskolc.

Bujdos Attila

Jókainé Laborfalvi Róza szobra szintén Szanyi Borbála alkotása

Fotó: Bujdos Tibor

Hogy készül Jenbach Béla szobra, arról Borkuti László tanácsnok közösségimédia-bejegyzéséből értesülhettünk. Veres Pál polgármester megbízásából vett részt a zsűri munkájában.

A szobor Szanyi Borbála szobrászművész alkotása – neki köszönheti a miskolci közösség a híres mentőkutya, Mancs szobrát, és az ő munkája a színházi szoborsétányon álló Jókainé Laborfalvi Róza-portré is.

Borkuti Lászlót idézzük:

egy pályázati forrás lehetőséget adott arra, hogy Miskolc emléket állítson híres szülöttének, Jenbach Bélának, az Európa-szerte ismert Csárdáskirálynő című operett szövegkönyvírójának. (Jenbach a harmadik felvonás egy jelenetét a miskolci orfeumban játszatja). A Miskolci Nemzeti Színház melletti szoborparkba kerülő újabb alkotást Szabó György Munkácsy-díjas és Tóth Dávid szobrászművész véleményezték, és elismerően szóltak a miskolci származású Szanyi Borbála mellszobrának mintájáról.

Konkrét javaslat

2021-ből az Észak-Magyarország májusban hívta fel rá a figyelmet: a szoborpark befejezetlen, nem látni jelét, hogy beérne végre a régi szép ötlet. Írásunk emlékeztetett rá: a színház a kilencvenes évek elején kezdődött rekonstrukciója részeként tervezte ezt is Bodonyi Csaba. Az Ybl- és Széchenyi-díjas építész így nyilatkozott:

Emlékparknak szántuk, amelyet a híres színházi emberek, volt intendánsok szobrai népesíthetnek be. A posztamenseket megcsináltattuk, ezzel is inspirálva a folyamatot. Ami végül el is indult: néhány szobor már elkészült.

Miután akkoriban semmilyen ötlet nem kapott nyilvánosságot a szoborpark benépesítésére, az Észak-Magyarország cikkében megszólaltattuk Mikita Gábor színháztörténész-muzeológust (miskolci színészmúzeum), akit arról kérdeztünk: kik lennének azok a miskolci színjátszás történetéből, akiknek szobra kellene álljon a színházi szoborsétányon.

Fontosnak tartanám, hogy a színészek mellett a színházi alkotófolyamat különböző területeinek képviselői – szcenikusok, zenészek, színházi szerzők – is megjelenjenek. S legyen az illető életrajzában a művészeti működés mellett valamilyen különlegesebb, érdekesebb miskolci szál. Az országos, illetve nemzetközi hírű művészek mellett fontosnak tartanám, hogy helyet kapjon olyan művész is, aki egész életével a vidéki – miskolci – színházi életet szolgálta. S figyelnék arra, hogy a próza és a zenés színház egyaránt képviseltesse magát.

Konkrét javaslata volt a többi között: 18 éves koráig élt Miskolcon Jenbach Béla, a Csárdáskirálynő szövegkönyvírója. Jelentőségét jelzi, hogy ma Bécsben utca őrzi az emlékét. Személye a hungarikumnak minősített és a magyar színházi életünk jó száz évig vezető zenés műfaját is jelképezi. Ide kívánkozik, hogy a Miskolci Nemzeti Színház tavaly nyáron ünnepelte megnyitásának kétszázadik évfordulóját. A bicentenárium alkalmat szolgáltatott arra is, hogy műsorra tűzzék A csárdáskirálynőt. A jelenlegi színidirektor, Béres Attila rendezte az előadást, amely iránt nem szűnik a közönség érdeklődése.