"Olyan világot észlelek magam körül, amit, érzem, meg kell változtatni"

Furmann Imre, a közéleti ember tíz év szünet múltán ismét verseivel jelentkezik – vezette be Balogh Attila interjúját 20 évvel ezelőtt a napilap.

"Megint hivatására nézve költő? – kérdezte az újságíró. Furmann Imre válasza: "Így nem is lehet ezt meghatározni, hogy hivatásos költő. Pusztán úgy, hogy költő. Költő az is, aki nem ír, vagy hosszú ideig nem ír, aztán megint ír, elkezdenek megjelenni a versei. Én annyiban fordultam megint a költészet felé, hogy olyan világot észlelek magam körül, amit, érzem, meg kell változtatni. És ha az ember összekülönbözik a világgal, akkor először is önmagával kell rendbejönnie. Erre a vers a válasz - a vers szép, a vers nem bánt, alakít, aki írja és aki olvassa, egyaránt."

Az utóbbi időszakban napvilágot látott írásaiból az tűnik ki: menekül, elhatárolódik, eltávolodik, térben és időben egyaránt - hangzott a következő kérdése.

"Nagy társadalmi átalakulások idejét éljük. Megfigyelhető, nagyon sokan kivonulnak a városi létből, az örökös taposómalomból, ha megtehetik, legalább vidékre költöznek, megteremteni a saját világukat. A költészet sem más, ilyen elköltözés, csak nem valódi, nem anyagi értelemben" - fogalmazott Furmann Imre, aki a későbbiekben annak is hangot adott, hogy a világot megváltoztatni csak a művészet által lehet. Nem lehetséges harcos publicisztikával, politikai ráhatással, jogszabályokkal. "Emlékszem, Horpácsi Sándor írta egyszer rólam, hogy heroikus pesszimizmus, amit csinálok. Örülök, hogy ezt kitalálta, úgy érzem, jellemző rám."