Szép ünnepe lesz a versnek

Már tavaly mondta, hogy tervezi ezt a kötetet. 75 év - nemrég, március 10-én ünnepelte a születésnapját, így 75 verset gondolt a kötetbe. Annyi lett?

Évek óta készültem rá. Ez egy kerek, jubiláló életkor, és valóban úgy gondoltam, hogy 75 versből áll majd. De végül nem sikerült ebbe beleerőszakolni, vagy túlmentem a 75-ön, vagy kevesebb lett, így azt gondoltam, butaság ez az egész.

Fontos lett volna, hogy pont 75 legyen?

Így képzelődtem, tervezgettem éveken keresztül, gyűjtögettem, de a számot nem sikerült eltalálnom. Aztán úgy gondoltam, szabadon engedem a terjedelmet, s ami nekem a legjobban tetszik, azt fogom beletenni. Ezért lett a kötet alcíme, hogy Fecske Csaba legszebb versei.

Semmi más kritérium nem volt, csak az, hogy önnek tetszen?

Nem volt más meggondolás, csak az esztétikum.

Miért tetszik az egyik, miért a másik?

Egyik a szomorúságáért, a másik a derűs hangulata miatt, az egyik a formája miatt, mert időmértékes vagy ütemhangsúlyos vers, ezekkel manapság kevésbé élek. Tetszettek, hogy ezt is meg tudom mutatni. Különböző meggondolások, de mégis meglehetősen egységes lett a kötet. A legrégebbi az Összefércelni velem című, ez a kedvencem. Hangulatban messze került tőlem, de visszaidézi azt a kort, amikor írtam. Fiatal voltam, a betegségem, bénulásom előtti időben, több mint 40 éve. Bár nem annyira derűs vers.

És a legfiatalabb kiválasztott verse?

Egy vers átírat, Rába György költőét írtam át egy szerkesztő kérésére, azaz mondhatnám, felkérésre született, a Liget folyóirat tematikus összeállításába. Volt hozzá kedvem, szeretek játszani. Bármelyik folyóirat, ha felkér vagy megszólít, szoktam rá vállalkozni, ritka, amikor visszautasítok valakit. Beindul a fantáziám, ha van is rá egy féléves határidő, én két nap alatt megcsinálom, szeretek hamar szabadulni a feladatoktól.

Nemrégiben a 90-es évek underground folyóiratára emlékeztek Miskolcon, a Bruthália címűre. Meglepő volt, hogy ön is megjelent akkor ott a huszonéves, bölcsész egyesületes fiatalok között bő negyvenesként. Akkor is szívesen vállalt iyesmit?

Jó barátságban voltam az alapítókkal, Zemlényi Attilával, Kabai Lórival, Béki Pistával meg Nyilas Attilával, én mutattam be az első könyveiket. Kértek tőlem verset, és én adtam. Bár az ő világuk messze állt tőlem. Emlékszem, volt egy élő előadásuk a Thália presszóban, felolvastak a szerzők, kicsit ordenáré szövegek voltak, kicsit furán éreztem magam, főleg, mert én meg gyermekverseket választottam felolvasásra. De jó volt, fiatalok voltak és mohók, jól éreztem magam közöttük.

Vagyis a költészetben nem számítanak az életkorbeli különbségek?

Nem, soha. Most, hogy Kabai Lóri meghalt, írtam egy emlékező verset, ami a májusi Alföld folyóiratban lesz benne.

Rengeteget publikál folyóiratokban is a mai napig...

Azt hiszem, a legtöbbet publikáló irodalmár vagyok, minden folyóiratban, akár jobboldali, akár baloldali, ezekkel nem törődök. Az a mániám, hogy minél többen megismerjék a verseimet, meg egyáltalán a verseket. A folyóiratok kis példányszámban jelennek meg, így minél több folyóiratban kell előfordulni, én ezt az elvet követem. Lehet, kevesebbszer kellene, de az életkor megoldja, ma már kevesebbet tudok írni.

Korábban azt mondta, mindig nagyon fél, hogy egyszer csak elhagyja az ihlet. De továbbra is van, ugye?

Olykor bepánikolok. De ma már írtam egy verset, az a címe, hogy Nagypéntek, nagypénteki hangulatú vers. Már napok óta nem írtam, olyankor nyűgös vagyok, hajlamos a depresszióra, de most kicsit feloldott ez a dolog, hogy gondolkodás nélkül írtam egy, remélem, nem rossz verset. Majd napok múlva fog kiderülni, hogy milyen.

Napok múlva újra rá kell nézni?

Igen, mert frissiben még tetszik, de napok múlva megy át a szűrőmön, hogy maradhat-e.

Tavaly azt mondta, össze kell állítania egy ötven gyerekversből álló kötetet is. Elkészült vele?

Idén kellene megjelenni, rövid, 4-5 soros állatos versek, Parázs István gyönyörű illusztrációival.  Elküldtük a kiadónak, de ők még nem kapták meg rá a támogatást a kulturális alaptól, így még nem tudni, mikor jelenik meg, talán a könyvhétre. Van egy másik gyerekvers kötetem is, még nincs kiadónál, évek óta kotlok rajta. Azt hiszem, hogy kiadom most már a kezemből, az a címe, hogy Szeretném, ha eljönnél hozzánk. Zömmel szabadversek, nem a régi csengőbongó sílusomat követem, humorra, poénokra épülnek, a mai kor gyermekének életszemléletét tükrözik. Amikor a most megjelent kötetet állítottam össze, akkor is születtek folyamatosan a versek, le is adtam a Napló kiadónak Őszi napsütés címmel. Időskorom versei.

Mesélt az ihletről. Van olyan, hogy valakinek van ugyan, de nem törődik vele, hagyja veszni?

Ha nincs benne kellő elhivatottságérzés, akkor persze. Nekem ez kezdettől fogva nagyon fontos volt, komolyan vettem. Bár kamaszkoromban volt egy félév, amikor majdnem abbahagytam egy csalódás miatt. Kölcsönadtam a versesfüzetemet a kislánynak, akinek udvaroltam. Szívesen adtam neki, mert hozzá, meg róla szólt a verseim zöme. De aztán, amikor eltelt egy bizonyos idő, kértem vissza, de nem tudta ideadni, mert kölcsönadta a barátnőjének, ő meg egy barátjának, és így tovább, szőrén-szálán eltűnt. Ez annyira elvette a kedvemet, akkor félbehagytam a versírást. Árvának, csalódottnak éreztem magam. Kocsmázós időszak jött, aztán kezdtem újra írni.

Mi segített?

Szinte beleborzongok abba az időszakomba, mert a züllés határán voltam. A katonaságnál kezdtem újra írni. Erősen erotikus versek voltak, a cimboráim kitették a faliújságra, aztán már más századoktól is jöttek Fecske-verset olvasni, és ez büszkévé tett, magabiztossá, élveztem, jó hatással volt rám. Volt olvasóközönségem, és ez nekem fontos. Legalább is nekem fontos, mert sokan vannak a mai modern költők meg írók között, akik azt mondják, hogy nem az olvasónak írnak, hanem önmaguknak. Bennem erős a vágy, hogy olvasóim legyenek.

Itt a költészet napja. Hogyan ünnepel?

Budapesten. Évek óta megszervezi a Magyar Napló folyóirat és kiadó a Versmaratont.  Ők szerkesztik Az év versei című antológiát, az abban megjelenő költők olvasnak fel. Szép ünnepe ez a versnek. Korábban is részt vettem ezen, de telefonon olvastam, tavaly el tudtam menni, és nagyon élveztem. Úgyhogy megyek idén is, külön izgalom, hogy a legidősebb unokám visz majd.

És Miskolcon?

A költészet napjához kapcsolódóan április 14-én lesz a könyvbemutatóm a Rákóczi könyvtárban, ez lesz az országos bemutató is. Aztán lesz majd még egy Szögligeten, a szülőfalumban is, mindkettőre nagyon készülök.