Bagoly alászállt, sikerült a varázslat

- És havazni is fog... - súgta a fülembe a rendező; mintha valami gyermekcsínybe avatna be, valami titok gyermekörömébe. Ott állunk a „rendezői balon”, a színpadon, a színfalak, a széthúzott függöny takarásában. A nézőtérről a mesejátékok szokásos „gyermek figyelme” felhangzik hozzánk; a színpadon a Micimackó története elevenedik meg. 

- Szóval majd havazni is fog... - bólintok a súgásra, ám igazából egészen mással vagyok elfoglalva. A majd-jövő helyett a jelen láthatóságával: a színpad fölötti zsinórpadlás légterében ugyanis egy „sötét alak” kezd himbálózni, ő Bagoly... Amúgy Tardy Balázs, a színész, akit most kötnek ki a légtérbe a műszakiak, hogy pontosan megérkezzen - egy bagolyhoz méltóan - a színpadra...

Kár, hogy éppen azt nem látom, amint száll le, nem látom a nézőtéren ülő pöttömségek-gyerekek szemében a mesébe avatódást. Csak a hangok színeiből érezni a színfalak mögött: sikerült a „varázslat”... 

*

Sokféle „varázslatnak” lehet részese a színházba járó ember. Az előadást nézve persze a legkevésbé gondol arra, hogy hozzá hasonlatos „munkások”, hétköznapi emberek dolgoznak közben a színfalak mögött, fölött, alatt... S kemény, figyelmes, pontos munka eredményeként lesz láthatóvá minden. 
Szóval, ott tartottam, hogy Bagoly megérkezett a színre... Majd azt vettem észre, hogy a rendező, Galkó Balázs meg „elgurult” mellőlem. Különös oka volt rá. Az történt hogy Malacka alakítója - Kuna Károly - néhány nappal korábban megbetegedett. Helyette telefonüzenet érkezett a színházba. Innen Siklósi László művészeti titkár szavaival követhetjük az eseményeket: ...megindul a színházi gépezet. Működésbe lép a titkárság három telefonja, a két hivatalsegéd gépkocsin száguld a városban, hogy a beugrópróbára összeszedje a színészeket, a könyvtáros a szövegkönyvekért rohan, intézkedik a színpadmester, a főszabász, a maszkmester... Délután kis tábla kerül a színház előcsarnokába: Malacka — Galkó Balázs...” (A Játékszíni előadásban is [Mindenkit megnyúzunk!] be kell ugrani Kuna Károly helyett; ezt Dóczy Péter vállalta magára . ..) 

S ez is a színfalak, a kulisszák mögötti élethez tartozik. 

*

Ott hagytam abba, hogy a rendező elment Malackát játszani. Ott maradok egyedül az ügyelőpultnál. Azaz nem egyedül, mert ott ül a mikrofon, és a sok-sok jelzőgomb előtt Rack Zsuzsa; s éppen van ideje is egy kis beszélgetésre; egy ideig nem kell utasítást adnia sem a színpadon háttérben ülő zenészeknek, sem a fénnyel dolgozóknak, s színészt sem kell színpadra szólítani. Hallgassuk hát őt.

- Ez a 17. előadásunk, most már fejből is tudnám csinálni, de szövegkönyvvel biztonságosabb. Ilyenkor az ügyelő a darab „karmestere”. Ez persze azzal is jár, hogy ha ügyelek, azt a darabot nem láthatom igazából, innen nem szabad elmozdulni. Egyébként a Micimackó egv „laza darab” az én munkám szempontjából; mindössze 9 szereplő van, tizenöt-tizenhét számot kell „bejeleznem” a zenészeknek... Korábban a tánckarban dolgoztam, ismerem itt a színházi embereket, a lakatostól a kellékesekig, s ez igen fontos és hasznos a számomra. Az ügyelői munkát csak baráti, jó kollégiális légkörben lehet igazán csinálni... Most a fényjelet fogom beadni... Este sokkal nehezebb dolgom lesz, Egerben megy a Black comedy, az nagyon nagy koncentrálást kíván az ügyelőtől is. Egy pillanat... Somló István, Somló Pistit kérem a bal oldalra...

És Somló már ott is van — Tigris „beugrásra” készen a függöny mögött. Csak még „transzba hozza magát”, egy féktelen kedvű tigris mozdulataival... 

*

És egyszercsak kész. Vége. Mindenki fellélegzik az összecsukódott függöny mögött. Az előadás véget ért. Vastaps a nézőtéren. A színészek fogadják a köszöntést. A segítők, a műszakiak, az ügyelő, a kellékes, a fodrász és a többiek csomagolnak. (Ja, és tényleg havazott...) 

Szóljon a taps nekik is...