Gyász ihlette próza. A gyászból versek is születnek

Október 24-én ünnepelte születésnapját Serfőző Simon József Attila- és Kossuth-díjas író, költő. Az ünnepen író-olvasó találkozóval köszöntötték a Feledy-házban Miskolcon, ott beszélgettünk vele.

Nyolcvanéves lett. Sokan ilyenkor számvetést készítenek. Ön is készített?

Nem. Olyan számvetések készültek bennem, hogy még ezt is meg kell írni, még azt a könyvet is meg kellene írni, illetve megszerkeszteni, összeállítani, és mindezt milyen kiadóhoz vagy hova kellene. Most a vonaton, ahogy jöttem, átlapoztam a dossziémat, hogy mik vannak benne. Vegyes. Nagyon meg kell rostálni, hogy ebből még kötet legyen. Nem voltak könnyű éveim, elkerültem Miskolcról különböző okok miatt, ebbe magánéleti és egészségügyi problémák is belejátszottak. Voltam Egerben is, a kórházakban pedig azt mondták, hogy már nem tudnak segíteni. Aztán a feleségem révén Budapestre kerültem egy olyan orvos kezébe, aki miskolci, az anyukája itt dolgozik a megyei könyvtárban, ő segített.

Említette, hogy idefelé az úton a dossziéjában lapozgatott. Mik vannak benne?

Olyan versek például, amiket mostanában, az elmúlt egy-két évben írtam, amikor tudtam írni, hiszen nem volt nyugodalmas időszak. Nemcsak én kerültem bajba, hanem a feleségem is. Aztán arra biztattak az orvosok, hogy írjak meg mindet. Prózát írtam, dokumentumprózát, jövőre a könyvhéten remélhetőleg meg fog jelenni másik két kisregény társaságában.

Elmeséli, mi történt? Mit kellett megírnia?

Először én voltam nagyon beteg. Amikor engem valamennyire kigyógyítottak a bajból, kiderült, hogy a feleségemnek fáj a dereka. Az orvos megröntgenezett mindkettőnket, nálam mindent rendben talált, de nála meglátott valamit, kiderült, hogy daganat. És ez a betegség elvitte. Hiába csináltam meg mindent, kórházról kórházra mentünk, nem sikerült életben tartani. Neki sikerült engem megmenteni. Nekem viszont őt nem. Kezemre játszott a történet, szerkezetileg megoldotta, megszerkesztette az élet, erre senki nem gondolt. A feleségem se, hogy így fog történni. Amikor mindenen túl voltunk, magamra maradtam. Ilyenkor az emberek azt szokták csinálni, hogy elmennek a gyerekekhez beszélgetni, vagy a szomszédokkal, vagy akikkel találkoznak. Nekem nem volt hová menni a bajommal. Ekkor javasolták az orvosok, hogy írjam ki magamból. Valószínű, nem írtam volna meg mindezt. De mivel biztatást kaptam, megírtam, és meg is mutattam az egyik orvosomnak. Kellett is, hogy segítsen bizonyos szakszavak írásánál.

Mondta, hogy verseket is ír. Szintén a gyász ihlette őket?

Igen, de ezeket mostanában írtam, hogy a prózán túl vagyok. Ahogy a próza összeállt, leadtam a kiadónak, utána gondoltam, hogy van még, amit mondani tudok. Egy másik műfajban.

Ma is születnek még versek a témában?

Eddig kettő született. Az egyik megjelent a Magyar Napló októberi számában, a másik hamarosan Szolnokon, az Eső című folyóiratban. Lesz még több is, tudom, de most sokat utazok, Szuhogyra, meg Zagyvarékásra, Miskolcra, vagy épp Székesfehérvárra.

Különös párhuzam: Fecske Csaba, barátja és költőtársa is nemrég vesztette el a feleségét. Ő versciklussal dolgozta fel a gyászt, azt mondta, jöttek belőle ösztönösen a versek, mintha ő küldte volna...

Elhiszem... Én más alkat vagyok, másképp dolgozom. Ő leül és ír, nekem idő kell, hogy valamit megfogalmazzak, képekben gondolkodom, képek kellenek, hogy meg tudjam jeleníteni a mondandómat. „Itt vagyok üres fazekakkal, tányérokkal, mit főzzek bennük? Keserűséget?” „Hol, merre keressem a feleségemet? Melyik naplementében? Melyik tájon? Kiabáljak a környéken? A gázcsövek bementek minden házba, és sehol nincsen, nincsen sehol, csak a hiánya”. Vagy épp rádöbbenek az élet körforgására: mint ahogy a fák levelei szétszóródnak, úgy vagyunk mi is „játékai” - így, idézőjelben mondom - a természetnek. Mindezt sosem írom le a feleségem halála nélkül.

Budapesten él, de említi Miskolcot, Egert, Zagyvarékast. Hol érzi magát otthon?

Mindenhol. több mint 50 évig éltem Miskolcon, Zagyvarékasra, a szülőfalumba is a mai napig hazajárok, most is onnan jövök.

Zagyvarékas állandó témája volt műveinek. Sok minden van, amit nem írt még le?

Sosem fogok tudni mindent megírni, ez mindig bennem van. Többet kellene, máshogy, de nem tudom ígérni, hogy sikerülni fog.

Van olyan, hogy valamit átír, átdolgoz, később még belenyúl? 

Számtalanszor gondolok arra, hogy vajon jól megírtam-e azt, amit megírtam, pontosan fogalmaztam-e, nem adtam-e könnyen a témát. És van lelkifurdalásom is, hogy lehet, könnyen adtam ki valamit a kezemből, elsiettem. Ami biztos, hogy hazudni sosem hazudtam, de néha úgy érzem, még keményebben kellett volna fogalmazni. De ez mindenkinél így volt. Olvasom klasszikusoknál is, hogy átdolgozott, javított kiadás. Ez mind azt jelzi, hogy mindenki úgy érzi, pontosítani kellett, vagy kellene.

Szokott olvasni?

Nagyon sok mindent kellene még, klasszikust, kortársat egyaránt, de már keveset bírok.

2019-ben jelent meg az Arcunk az ég című kötete, amely 1959 és 2019 közötti verseiből, azaz 60 év terméséből válogat. Ön választott?

Igen, egyértelműen, Jánosi Zoltán irodalomtörténészt kértem meg, hogy nézze át, hagyjak-e el belőle valamit, cseréljek-e verseket, de sokat nem változtatott rajta. Írt viszont hozzá egy terjedelmes utószót, szinte tanulmány értékűt, amiben az egész költészetemet vizsgálat tárgyává tette.

Apropó könyvkiadás: a Felsőmagyarország Kiadó vezetője volt évtizedeken át. Mi lett vele?

Felszámoltam. Régóta egyedül csináltam Miskolcon, bár annak idején volt tördelő, olvasószerkesztő, könyvelő, nyomda. A lakásom volt a szerkesztőség. Ezt egyedül már nem tudtam csinálni. Egyébként büszke vagyok rá, mert megjelentettem közel 400 könyvet. Olyan könyveket, amiket többnyire a magyar irodalom jelesei írtak.

Nem tudta volna kinek átadni?

Nem, a gyerekeim mással foglalkoznak, és nincs olyan, akinél úgy éreztem volna, hogy folytatni tudná.

Említette, hogy sokat utazik. Miskolcra mikor jön legközelebb?

Jövök többször is, a fiam itt lakik. Emellett a Duna tévé készít velem egy portréfilmet Szerelmes szülőföld címmel, így nemsokára újra. Két napon át forgatunk majd. Zagyvarékas, Szolnok, Eger és Miskolc lesznek a helyszínek, itt a Búza tér környéke lesz, ahol megfordulunk. Fárasztó lesz már tudom, fárasztó az utazás, de fontos nekem.