Amikor egy csacsi az est fénypontja

Minden szempontból rendhagyó könyvbemutatót tartottak péntek este a Grizzly Pub teraszán. Eleve nem szokványos, hogy egy kocsmában rendeznek kulturális eseményt, Banka Roland műve azonban tökéletesen illeszkedik ebbe a miliőbe, sőt. A könyv fő eleme a társadalom korlátai közül való kiszakadás és egy alternatív életstílus megélése, kialakítása. Az erről szóló produktum nagyközönség elé tárása miért is lenne mainstream, megszokott, kispolgári?

Gondviselés

Már a helyszínre jutás is magán viselte valamiféle gondviselés nyomát. Roli és Roci Abaújszántóról gyalogoltak Miskolcig, hiszen ez is a koncepció része, hozzájuk csatlakozott Csenge, aki amellett, hogy a könyv illusztrátora, gyakran útitársa is Rolandnak. Azonban az idő szűkössége miatt segítséget kellett kérniük, Alsózsolcáról fuvarra volt szükségük. Érdekes összefonódás, hogy végül az általunk is megírt Szívességbankban leltek megoldásra: Molnár Miklós adventista lelkész és felesége, Ildikó vállalták szívességből a csacsifuvart. Sőt, miután Miklós megtartotta az istentiszteletet, vissza is szállította a kis csapatot az alsózsolcai szállásra. Véletlenek nincsenek, csodák márpedig vannak.

Rocinante csacsira topogva vártak már kicsik és nagyok, el is kényeztették a jószágot, almával, répával kedveskedtek neki az érdeklődők. A csöndes és nyugodt állat jámboran tűrte a sok szeretetet és simogatást, tényleg nagyon aranyos volt. A terasz lassan megtelt a lehető legváltozatosabb emberekkel: idősek, fiatalok, gyerekes családok, állatbarátok, csacsirajongók, hippik, egyetemi haverok, filozófusok, meg persze olyanok is, akiknek fogalmuk sem volt erről az egészről, csak leugrottak péntek este egy sörre.

A technika ördöge

Roland többször említi a könyvében is, hogy nincs jóban a technikával. Ez a ténymegállapítás ezúttal is bizonyosságot nyert, ugyanis a hangosítás megviccelte az eseményt, elég halk volt. A beszélgetésből kiderült, hogy az elmúlt 8 évet és az El Caminón szerzett tapasztalatokat lejegyző írás nem akar igazságot osztani. Nem fog válaszokat vagy útmutatást adni. Mégis, sok rétege van: útinapló, kedvcsináló, szubjektív élménybeszámoló, sztorigyűjtemény, fejlődésregény, spirituális felhangú elmélkedés egyben. Mindez laza, humoros hangvétellel, ami a borsodiak számára különösen szórakoztató: gyakran találkozunk a könyvben olyan utalással, szóhasználattal, életérzéssel, amire bólogatunk és amit csak mi, Borsodiak értünk igazán. Sorsod Borsod, ugye, amit Roland is előszeretettel emleget.

Egy kis felolvasás után még szabadabbá vált az esemény, a szerző dedikált, beszélgetett, futkosott, fröccsözött, egyetemi köszöntések röpködtek a levegőben és persze néhány DVTK rigmus is felhangzott. Sokan tértek haza végül A szamaras zarándok kötettel a hónuk alatt. Majd Csenge, Roland és Rocinante beszállt Miklós autójába, hogy egy kis pihenés után újra útra keljenek a keleti turné második állomására és Tiszaújvárosban folytassák a kalandot az ottani kötetbemutatóval.

(A borítóképen: Banka Roland, Rocinante csacsi és a kérdező, Bukovenszki-Nagy Eszter)

https://boon.hu/kultura/helyi-kultura/sok-humor-es-csacsisag-a-miskolci-zarandok-konyveben-interju-banka-rolanddal-4554485/

https://boon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/valahol-legmelyen-mind-egyek-vagyunk-interju-banka-rolanddal-miskolci-zarandokkal-3797514/