Egy csata emléke

A napokban volt a százhetvenedik évfordulója az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik nevezetes, győztes ütközetének, mely zsolcai csata néven vonult be a magyar történelembe.

Sikeres védharc

1849. július 24–26-ig tartó harcban részt vett Sáfrány Mihály sajókazai születésű tüzérhadnagy is, akinek egyik leszármazottja, Sáfrány Gy. József ügyvéd éppen tíz éve, a csata évfordulója kapcsán vehetett át emléklapot.

– Oldalági leszármazottja vagyok, de a közelmúltban jelentkezett nálam Sáfrány Géza a 10-es honvéd gyalogezredben szolgált nagyapámról szóló Észak-cikk kapcsán. Ő viszont ükunokája Mihálynak. Mindketten fontosnak tartottuk a kerek évfordulóról való megemlékezést – mondta.

A zsolcai csatáról lapunk egy 1987. október 31-ei összeállításban is megemlékezett. Ebben az oldalt készítő Hajdu Imre honismereti szakíró úgy fogalmazott: „a zsolcai csata nem volt vereség, hisz miként a magyarok nem jöttek át a Sajón, úgy az oroszok sem tudtak azon átmenni. Következésképp magyar részről sikeres védharcnak könyvelhetjük el, ám ettől (…) már nem volt képes lángra lobbanni a szabadságharc tüze”.

A csatában elesett hősöknek Felsőzsolcán 1867-ben állítottak emlékművet, melyet 2000-ben újítottak fel.