Időnként varázsló is kellett ahhoz, hogy célba érjen a világutazó

A második marokkói túrán sokkal tüzetesebben bejárták az országot, mint az őszi útjuk során. „Ekkor mi nemcsak az északi részt látogattuk meg, hanem lementünk az Atlasz hegységen túlra, ahol az Atlas filmstúdió található. Itt rengeteg ismert filmet forgattak (A Nílus gyöngye, Passió, Kémjátszma, Nagy Sándor, Názáreti Jézus, Bábel, Múmia, Gladiátor, Trónok harca – szerk.), amiknek díszleteit nem vitték el, így meg lehet nézni. 

Voltunk tehát a Szaharában, ahol homokviharba keveredtünk, és csak két csíkot láttunk az útból, annyira fújta a homokot a szél. Egészen hazáig hoztam a homokszemeket a karosszéria alatti részen, de ilyen élményeket csak ott tud szerezni az ember, könyvekből nem” – mondta Nyers Tamás.

Felpattant a vasdarab

Volt például, hogy a spanyol autópályán egy A4-es papírlap méretű vasdarab pattant fel, és beszakította a lökhárítót meg a hűtőradiátort, ami miatt folyni kezdett a víz. „Mégis el tudtunk menni Malagáig, a kétszázötven kilométerre lévő, legközelebbi Tesla-szervizig, ahol három-négy napot kellett volna várni. De az itthoni szerviz és a Teslavarázsló segítségével megpatkoltuk a sérült elemet, majd bejártuk azt a teljes útvonalat Afrikában, amit szerettünk volna. Meglehetősen stabil ez a kis autó, olyan, mint egy tank, hiszen véres nyakkal is hazahozza utasait, akár több mint tízezer kilométeren” – mondta a teslanauta.

Budapesttől ötezer kilométerre, Ázsiában az akkumulátor egyik cellája hibásodott meg, és lekorlátozta a töltési lehetőséget.

„Akkor még nem tudtam, hogy négyszáz kilométer helyett csak százhúszat tett volna meg. 

 Legközelebb Helsinkiben volt, tehát tőlem kettőezer-ötszáz kilométerre. Akkor egy kicsit megijedtem. Az itthoniak persze mindenféle jótanácsokkal elláttak: rakjam vonatra, húzzuk egy másik kocsival. Autókáztam még egy darabig, mikor végül a Teslavarázslónak és a fiának köszönhetően megoldottuk a problémát. Egyikük ugyanis Helsinkiből, az egyetemről segített, másikuk pedig Budapestről. Emberi kéz érintése nélkül küldtek egy szoftvert az autómra, ami ezáltal visszanyerte a teljes hatótávot. Így tudtam befejezni a maradék tizenháromezer kilométert.”

Végül egy kedves történet

Nyers Tamás Ázsiában találkozott egyik legkedvesebb történetével.

„Októberben Kazahsztánban éppen a kocsimban pihentem, nyomkodtam a telefonomat, készültem a reggeli indulásra, amikor odajött egy kisfiú és beszélni kezdett. Nem értettem a kazah nyelvet, bár sok hasonló szavunk van: alma, teve, oroszlán. Minden tudásomat összeszedtem, és az ő nyelvén megpróbáltam elmondani, hogy nem beszélem azt. 

A kisfiú elszaladt, de nem akartam, hogy rossz emléke maradjon rólam, így utánamentem, és az iraki utamból összeállított képeslapszerűséget nyújtottam át neki, amit ajándékként osztogattam. Édesapja szerencsére jól beszélt angolul, és elmondta, hogy fia nagy rajongója a Teslának, és szeretné megnézni az autót. Mondtam, hogy semmi akadálya. A tüzetes átvizsgálás után aztán hozott nekem egy olyan népviseleti sapkát, amit egész utam során szerettem volna venni, de sehol nem találtam” – mondta a világutazó, aki örömmel emlékezett vissza a boldog kisfiúról készült videóra, ahogyan beülhetett egy Teslába.