Régi történet az adventi várakozásról

Én úgy 5 éves körüli kislány lehettem, én is vártam a csodát. 

Mi gyerekek mindannyian izgatottan kértünk ajándékot a mi Jézuskánktól. Nekem is volt olyan elérhetetlen vágyam, amit tudtam, hogy csak tőle kérhetek, senki mástól nem kaphatok meg. Én egy zongorát kértem tőle karácsonyra. Mivel írni még nem tudtam, lerajzoltam, hogy biztosan tudja, milyen zongorára vágyok. Édesanyámnak boldogan, csillogó szemekkel mutattam meg, hogy én ezt kértem a Jézuskától. Édesanyám arca szomorú lett, elfordult és titokban egy könnycseppet morzsolt el az arcán, észrevétlenül. 

Teltek az adventi hetek, már a harmadik gyertya is égett, amikor cserfes kislány lévén, vidáman mondtam édesanyámnak, hogy már csak egy hét és én úgy várom az ajándékomat az én Jézuskámtól. "Édesanyám, én még imádkoztam is érte" - mondtam. Ahogy édesanyám magához ölelt szótlanul, arcához bújva éreztem az akaratlanul kicsorduló könnyeit. Nem értettem, hogy miért sír, hiszen én igyekszem jónak lenni, szót is fogadok. És igazából én ezt nem tőle kértem, neki ezért még fáradoznia sem kell, hiszen az angyalok biztos fognak segíteni, ők hozzák majd el az én várva várt zongorámat. 

Elérkezett advent negyedik vasárnapja, majd az izgatottan várt szent este. Nem lehetett a szobába bemenni, amíg meg nem szólalt a csengő. Ez jelezte, hogy a szépen feldíszített karácsonyfát, az ajándékokkal együtt az angyalok elhozták. Futva mentem a szobába, az izgatottságtól még levegőt is alig vettem, hogy lássam a zongorát. Kinyitottam az ajtót, nagy csalódás ért, zongora sehol. Volt más, de a kért ajándék nem volt ott. 

Az első pillanatban szóhoz sem jutottam a csalódástól. Édesanyám nagyon átérezte csalódásomat, szorosan magához ölelt, most nem csordult még könny sem a szeméből, hanem teljes testén éreztem a zokogást, zokogott a lelke Láttam rajta egy mérhetetlen szomorúságot. Ezt már nem tudtam elviselni, én nem akartam, hogy ő szomorú legyen karácsonykor, a szeretet ünnepén. Ezért én próbáltam megvigasztalni, hogy mosolyt csaljak az arcára, ami sikerült. 

Akkor éreztem meg először azt a szívtől-szívig ható szeretetet, ami mindennél fontosabb, még egy várva-várt zongorától is. 

És ennek így kell lenni a mai adventi várakozás idején is. Sok mindent szeretnénk, amire vágyunk, amit szeretnénk megadni vagy kapni szeretnénk, de ezek valójában csak tárgyak.  

Ennél sokkal fontosabb az, hogy legyen melletted, aki téged nagyon szeret és meg tud vígasztalni, ha szomorú vagy, tud segíteni, ha beteg vagy, felemel nehézség idején. 

És milyen jó, hogy tudjuk viszonozni szeretetünket, szívtől- szívig hatóan most is, az adventi várakozás idején.