„Milyen boldog ember is lesz egész életében!”

Karácsony. Fenyőünnep, pogány szertartások. Ehhez az időszakhoz számos legenda, hagyomány fűződik. Az ünnepség sokkal ősibb, mint maga a kereszténység. Ezen a napon a családok tagjai, a jó barátok összegyűlnek, és ajándékokkal kedveskednek egymásnak. Napjainkban, az ünnep vallási jelentősége csökkent, de a föld számos országában több, mint egymilliárd ember ünnepli meg különböző módon e napot…

* 

Karácsony, 1941: A legszebb karácsonyesték az ember gyermekkorából valók. Lámpagyújtás után beparancsoltak bennünket az udvarról. Kint szállingózott a hó, a konyhában kalács- és ételillat terjengett, és minket, gyermekeket az ablak világoló négyszöge vonzott. Mi lehet odakinn... 
Karácsony este. Az úton a lámpa világa előtt egyre sűrűbben húztak el a tömött hópelyhek, és ahogy múltak a percek, odakint egyre világosabb lett. Betakarta a fákat, a házakat, az út sarát a puha, fehér hó. 
Mi észre sem vettük, hogy csak nagyapánk van velünk a konyhában. Oroszlánokról és tigrisekről mesélt, amelyekre Afrikában vadászott. 
Nyílt az ajtó. Fekete ruhás asszony jött a szomszédból. 

- Még mindig vajúdik az Irma - mondta. - Mintha már könnyebb lenne neki. Lehet, hogy ma születik...? Ezen a napon. Milyen boldog ember is lesz egész életében! Csak meg ne haljon, istenem! Meg ne haljon... 
- Miért halna meg? - mondta dühösen öregapám, miután elment. Visszatért az oroszlánjaihoz. 
Ekkor hallottuk meg a csengőt. Messziről jött a hang, talán a szoba hátsó feléből. Finom üvegszerű hangja volt, törékeny, mint a csönd, amelybe belehallgatóztunk… Azután kinyílt az ajtó, ott állt a fenyőfa szaloncukrokkal, csillagszórókkal, gyertyákkal feldíszítve. A fának fenyőillata volt, a gyertyáknak kesernyés templomszaga. Szép volt a játék is, amit kaptunk, de azon a napon valahogy mégsem örülhettem. Meghallottam anyám hangját: 
- Miért kell folyton oroszlán mesékkel traktálni a gyerekeket?! Egy szó sem igaz belőle, maga tudja legjobban. Még Budapesten sem volt soha... 
Azután a gyerek ott a szomszédban megszületett…

* 

Karácsony, 1954.: Néhány félóra kevés, hogy kitörölje az emberekből a motorok nehéz, elnyújtott hangját, az olaj és égett pakura szagát. Kevés, hogy befedje a fáradtság izmot szurkáló apró tűit, a szem nehezülését, az égető csípést, amelytől kibuknak a könnyek... 
Odakint csípős szél fúj. Megremegnek az ablakok. A hegesztőmotorok elcsendesültek és talán a kintmaradók bogárhátára terítettek egy-egy kátrány papírt, hogy ne érje nedvesség, hó, ha esik. 
A szobában hárman voltunk. Munkásszállás, Kazincbarcika. 
- Ma este jön a kis Jézus és én még nem is mosakodtam. 
Karácsony van. Ünnepeljünk!
Krumplit sütöttünk és egyikünk lement borért. Tenyérnyi fenyőgallyat talált az, aki a bort hozta. Valaki rátaposott az utcán, a tűlevelek finom szilánkjait szétroncsolta az a lépés, az ág egyik felén. A zöldet az asztal közepére tettük. Illata betöltötte a szoba levegőjét, s ahogy egyre halványultak a délután emlékei, úgy jött egyre közelebb a karácsony. 
Behunyt szemmel dőltünk hátra a széken és a tiszta családi karácsonyokra emlékeztünk. Fenyőfákra, csillag-karácsonyokra és szánkózásra, vizek meghártyásodott bőrére, amely fölött könnyedén átsiklik a tovacsúszó láb. 
Később a gyertyák vibrálását is láttam, hallottam anyám hangját, és nem értettem, hogyan feledkezhettem meg arról, hogy ezen a napon ajándékot küldjek neki. 

* 

Karácsony, 1972: 
- Mit vársz a Télapótól? 
- Egy nagy babát, egy macit és egy... 
- Én öltöztetőset! Tudod mama olyat, amit öltöztetni lehet és fürdetni... 
- Most én beszélek, te ne szólj bele! 
- A zárt ajtón át hallik a beszéd. Két cérnavékony hangot szűr halkan az alig látható rejtett hasadék. 
A szobában villany ég, szaloncukor sokasodik a fán. A gyertyák, csillagszórók és a díszek is helyükre kerültek. Mint régen. 
Az ajándékok... Képeskönyv, baba, maci, másik baba. Játékok, két pulóver, használati tárgyak, csecsebecsék. Éppen odaférnek a fa köré, az asztal alá. Valahonnan motorhang hallik, a csúszós úton, a házak között nehezen küszködve húzat fel az alig látható emelkedőn is egy megrakott gépkocsi. 
A házak falai mögött, a meleg szobákban sorra kigyúlnak a gyertyák. Látom a fellobbanó lángokat, a csillagszórók szétpattanó szikráit.