Vonzotta minden, ami veszélyes

Hollós Pétert elmondása alapján a sors vezette erre a pályára. Szakácsként kezdte munkás éveit, aztán jött az életében egy válaszút, hogy marad a fakanál mellett, vagy egy fiatalos, ahogy ő fogalmazott, vagány szakma irányába megy tovább, és ő a felderítést választotta. A törzsőrmestert elmondása szerint vonzotta már ez a szakma gyermekként is, minden, ami veszélyes és „amit anya tilt”, ő azokat ki akarta próbálni. Felszereléséről elmondta, hogy a könnyűbúvárok felszereléséhez képest az a különbség, hogy külön hely van a fegyverének és a hozzá kapcsolódó eszközöknek, hogy ezeket mind fel tudja csatolnia, hogy magával vigye, és praktikusan hozzájuk is férjen. A katona elmondta, nem mindenki alkalmas fizikailag erre a feladatra, ennek komoly kritériumai vannak. Ezt Kecskeméten állapítják meg, hogy valaki alkalmas-e a feladatra vagy sem. Az ejtőernyősöknek ép gerinc szükséges, a búvároknál pedig nyomáspróbán kell megfelelni. Ezek olyan dolgok, melyek a mindennapokban fel sem tűnnek, vagy bele sem gondol az ember, de ha valaki egy mozgó gépből szeretne kiugrani, például a meszesedés kizáró ok - hangsúlyozta. 

Minden nap két óra edzés

A Magyar Honvédség Bornemissza Gergely II. Felderítő Ezred Mélységi Felderítő Század katonája elmondta, hogy fizikálisan minden nap 2 órás testedzéssel tartja karban testét, a legjobb véleménye szerint ehhez a munkához a futás és az úszás. Egyébként pedig a sport szeretete meg kell, hogy legyen minden katonánál – vélekedik. Mint mondta, elsősorban medencében gyakorolnak, ha ott jól mennek a dolgok, következhet a tóba, majd folyóba merülés. Most, az elmúlt időszakban ért véget a Mályi-tóban és a nyékládházi Debreceni-tóban lévő gyakorlatuk, ahol többek között a tájékozódást gyakorolták víz alatt, mert elmondása szerint mindkét tó jó látótávolsággal rendelkezik és alkalmas helyszínek. 

Végtelen kitartás kell ehhez a munkához

A törzsőrmester elmondása alapján először csak nappal, felszerelés nélkül, kisebb távolságra, kisebb mélységbe merülnek, és ezt növelik mindig, majd aztán felszereléssel, fegyverrel teszik ezt, és ha ez jól megy, akkor éjszaka nulla látási viszonyok között. „Ehhez a víz alatti munkához tájolókat használunk, és segítségünkre van egy iránytartó is, akinek csak az a feladata, hogy tartsa a helyes irányt. De van, aki az uszonycsapást is figyeli, amiből pedig a távolságot mérjük. Egy búvárnak maradéktalanul tisztában kell lennie a fizika törvényeivel, hogy ne legyen baj.

Hollós Péter szerint végtelen kitartás kell ehhez a munkához, melyet megelőz egy 3 hetes ejtőernyős alaptábor és egy 5 hétig tartó búvár alaptanfolyam elmélettel és gyakorlattal, melyek komoly vizsgával zárulnak. De az első ugrás után is sok minden eldől, hiszen 800 méterről kell kiugrani, ami próbára teszi az embert. Talán ez is az egyik oka, hogy a mélységi felderítők között nincsenek hölgyek, mondta a törzsőrmester, majd példaként említette meg a komfort teljes hiánya mellett a Bakonyban gyakori, búcsújáró lepke jelenlétét, ami megnehezíti a katonák mindennapjait.

Felsőzsolcán segítették a mentést

Hogy miből is áll konkrétan egy mélységi felderítő munkája, röviden a katona úgy foglalta össze, hogy „ a harcvonal mögötti részről szerzünk információkat, mind a terepről, időjárásról és az ellenségről”. Aki kedvet és elszántságot érez magában és egy nagy kalandra vágyik, a Bornemissza Gergely II. Felderítő Ezred honlapján tájékozódhat vagy személyesen a miskolci Toborzó Irodában is készséggel segítenek mindenben a helyi katonák. Vármegyénkben legutóbb a mélységi felderítők munkájával a felsőzsolcai árvíz alkalmával találkozhattunk, amikor többek között a búvárok segítették a mentést.