Súlyos balesetek Lillafüreden – buszok a Garadnában

Azonban arra bizonyosan senki nem emlékszik, hogy nem ez volt az első ilyen jellegű tömegszerencsétlenség azon a környéken.

A 15-ös busz a Garadnában

1972. október 5-én, fél négy után öt perccel történt baleset. A Miskolci Közlekedési Vállalat 15-ös jelzésű autóbusza, melyet K. Béla gépkocsivezető vezetett, összeütközött a 3. sz. Volán Vállalat tehergépkocsijával, melyet B. János vezetett. Az autóbusz vezetője nagy sebességgel haladt, és emiatt áttért a menetirány szerinti bal oldalra, ahol az ott éppen szabályosan közlekedő ZiL teherautónak ütközött. A busz 26 utast szállított.

,,Az ütközés következtében az autóbusz a tehergépkocsit kb. 10 méterrel visszatolta az úttest menetirány szerinti jobb oldalára, az autóbusz pedig egy hossztengely körüli átfordulással az út jobb szélén lévő mintegy 6 méter mély szakadékba, kerekeivel felfelé, bezuhant."

(Észak-Magyarország, 1972. október 6. - Szakadékba zuhant az ómassai busz)

,,A baleset színhelye olyan, mintha bomba robbant volna. Az egyik oldalon le van tarolva a sziklafal, amelynek valószínűleg a teherautó ütközött, az úttest tele van üvegcseréppel, kifolyt gázolajjal, letört autóbusz-alkatrészekkel. A másik oldal pedig, ahol tulajdonképpen a Hámori-tó végződése képezi a mély szakadékot, ahová az autóbusz zuhant, szintén sokáig nem fogja kiheverni ezt a balesetet, hiszen minden növényzetet letarolt, kisebb fálát kidöntött a nagy gépjármű.

A helybeliek közül Hámorból és Ómassáról többen ott voltak még este is a baleset színhelyén, és nagyon óvatosan közlekedett arra a baleset után minden jármű. Azt mondják, hogy az autóbusz vezetőjének tegnap délután ez volt az utolsó járata Ómassáról. Csuka László gépkocsivezető, aki váltótársa, késő este az utolsó előtti járattal megállt egy pillanatra, nézte a kerekeivel égnek álló autóbuszroncsot és csak csóválta a fejét. Aki látta a baleset színhelyét, a szakadékba zuhant autóbuszt, mindenki csodálkozott, hogy nem történt halálos tragédia."

( Észak-Magyarország, 1972. október 6. - Szakadékba zuhant az ómassai busz)

Húsz ember sérült meg a balesetben, nyolcan súlyosan, tizenketten könnyebben. Az autóbusz vezetője életveszélyes sérüléseket szenvedett.

A patakba zuhant buszt csak napokkal később tudták kiemelni. Az eset könnyen tragédiával végződhetett volna, de szerencsére csak egy rossz emlék maradt a buszon utazók számára, mindannyian felépültek sérüléseikből.

A turista egyesület szerencsétlensége

Bármilyen hihetetlen, nem egyedi eset a fenti történet. Volt egy 1931-es, a korábban említett balesethez kísértetiesen hasonló eset. Akkor a Természetbarátok Turista Egyesületének egyik csoportja szenvedett balesetet.

,,A Természetbarátok Turista Egyesületének egyik kiránduló csoportjával Ómassa alatt szakadékba zuhant az autóbusz. Negyven utasa közül egy sem menekült meg ép bőrrel és tizennégyen komolyabb sérüléseket szenvedtek. A vizsgálóbiró szakértőkkel szállt ki kedden a szerencsétlenség helyszínére."

(Reggeli Hírlap - 1931. április 28., 3. oldal.)

A busz Ómassa felé tartott, és tele volt az egyesület tagjaival, még a busz tetején is turisták ültek. A buszt Suhajda József sofőr vezette. A csoport tagjai Jávorkútra szerettek volna feljutni, amikor a túlterhelt busz megállt az úton, és hátrafelé kezdett csúszni az emelkedőn. Ekkor a buszvezető, ahelyett, hogy a szikla felé kormányozta volna a járművet, a szakadék felé irányította. A busz fennakadt az út szélén, ekkor az utasok a jármű hátsó részébe zuhantak. A nagy súly a szakadékba húzta le a járművet, amely a Garadna-patak medrében állt meg fejjel lefelé.

,,A miskolci mentőket borzalmas látvány fogadta, az autóbusz összetörve, kerekével az ég felé feküdt a Garadnában. A patak partja tele volt összetört, véres férfiakkal és nőkkel, akik közt többen eszméletlen állapotban mozdulatlanul feküdtek. (...)

A délutáni órákban csupán hatan maradtak a kórházban a negyven sérült közül. Ezek a következők: Grosz Sándor, akinek mindkét lába eltört, Scharfstein Szerén, akinek a bal lapockacsontja tört el, Róth Rózsi, akinek a jobb kulcscsontja tört el, Horváth Irén, Kelemen Ernő, Lichtmann Aranka és Müller Imre, akik szintén súlyosabb töréseket, illetve zúzott sérüléseket szenvedtek.

Súlyosabb sérüléssel vitték lakásukra a mentők Szűcs Lolát, Czokoly Imrénét, Dobos Sándort, Rosinger Bélát, Szendrői Lajost, Scitovszki Lajost és Vincze Oszkárt.

Az esteli órákban Grosz Sándor kivételével a katasztrófa valamennyi áldozatának az állapota annyira javult, hogy az orvosok megengedték, hogy valamennyiöket hazaszállítsák és otthon gyógykezeljék őket."

(Reggeli Hírlap - 1931. április 28., 3. oldal.)

A buszon negyvenen utaztak és mindenki megsérült. Az egyik könnyebb sérült szaladt mentőt hívni a Palotaszállóba. Közben egy megálló autós a súlyosabb sérülteket felvette, és azonnal elindult a miskolci kórház felé. Szerencsére ebben az esetben sem járt tragédiával a szerencsétlenség, és mindenki felépült sérüléséből. A vizsgálat szerint a busz kiváló műszaki állapotban volt, a sofőr rossz döntése és a busz túlterheltsége okozhatta a katasztrófát.

Szerencsére egyik esetben sem történt haláleset, ami tudósításokat olvasva tényleg a csodával határos. Az égiek óvták meg az utasok életét.

További múltidéző cikkeket itt olvashat.