Örökbe fogadott hősök

Tizenkét éve már, hogy a Miskolczi Pincék Asztaltársasága örökbe fogadta az avasi református temetőben nyugvó Kun Miklós és Pócs András 1848-as honvéd hősök  síremlékét, mert tudomásuk szerint nincsenek Magyarországon élő leszármazottjaik. Minden évben kétszer, március 15-én és október 6-án, kis ünnepség keretében helyezik el tisztelgő, kokárdás koszorúikat síremlékeiken, így lesz ez most is március 15-én.
– Az én ötletem volt – mondta Barta Gábor, az asztaltársaság operatív alelnöke. – Több elhagyatott sír van a temetőben, köztük a város elfeledett, de hajdanán prominens személyiségeié, így arra gondoltam, őriznünk kellene az emlékeiket. Beszéltem a református egyház képviselőivel, akik pártolták az ötletet.

Miskolc főbírája volt

Immár tizenkét éve, hogy gondozzák a sírokat, kaszálnak, takarítanak és ünnepi megemlékezéseket tartanak. A két 1848-as hős közül Kun Miklós az ismertebb, neki adatott hosszabb élet. Korábban Miskolc főbírája, 1848-ban a miskolci nemzetőrség hadnagya volt. A szabadságharc leverése után meghurcolták, visszavonult birtokára, gazdálkodással, borászattal foglalkozott.
– 1840-ben ő üdvözölte a Miskolcra látogató Kossuth Lajost. Mondják, fáklyás felvonulást is szervezett számára – említi Barta Gábor. Megjegyzi azt is, hogy Kun Miklós kezdeményezte először, még a forradalom előtt, hogy a politikusnak szobrot állítsanak Miskolcon. Avatását (az ország első egész alakos Kossuth-szobra lett 1898-ban) már nem érhette meg, mert 1975-ben elhunyt.
Kun Miklós egyébkén írt egy várostörténeti monográfiát is Miskolcz’ múltja ‚s jelenje tekintettel jövőjére címmel, az 50 oldalnyi kiadványt a későbbi, hasonló témájú tanulmányok szerzői is méltatták.

Elesett a csatában

A másik „örökbefogadott” hős Pócs András, aki huszárkapitány volt. Nagyon korán, 1848. november 15-én életét vesztette a szabadságharc idején, Harsány közelében halt meg a Jellasiccsal szembeni ütközetben.
– Nem tudunk sokat róla – jegyzi meg Barta Gábor. – Talán annyit, hogy felvidéki, nemesi származású volt, és a feleségét is mellé temették az avasi  temetőben. De úgy érezzük, rá is, rájuk is emlékeznünk kell ezeken az ünnepeken. Mert ők is hozzájárultak az akkor történtekhez, amikre most büszkék lehetünk.

Rokonok Svájcban, Olaszországban

Barta Gábor még elmeséli, Kun Miklós szépunokája nemrégiben felvette velük a kapcsolatot. Egyik szülőjének halálakor a hagyatékban találtak utalást arra, hogy ki volt az ükapja, így jutott el Miskolcig az egyébként Olaszországban és Svájcban élő család. Amikor kiderült, hogy a Miskolczi Pincék Asztaltársasága ápolja Kun Miklós sírját, nyolc évvel ezelőtt eljöttek az egyik ünnepi megemlékezésre.
– Nagyon megható volt – emlékszik vissza az alelnök. Érdekesség, hogy kiderült, van egy távolibb budapesti rokon is, aki a Központi Statisztikai Hivatal magas rangú tisztviselője, úgyhogy nem esett messze az alma a fájától.

Az idei ünnepséget délután fél 3-kor tartja a társaság a síroknál. Az ünnepi műsor után Papszeri épületükbe vonulnak át, ahol a Miskolciak az Avasért Alapítvánnyal közös szervezésben dr. Rózsa György főlevéltáros előadását is meghallgatják,  vármegyénk 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban való részvétele lesz a téma.