Megformálták Krisztus születését

Néhány helyen még ma is él a betlehemezés ősi szokása. A miskolci Herman Ottó Múzeum máig nagy becsben tartja a raktárában található régi betlehemeket, amelyeket a betlehemes csoportok hordoztak körbe a falujukban. Korábban néprajzi kiállítás részeként már a nagyközönség számára is láthatók voltak ezek.

Neves gyűjtők betlehemei

Található a múzeumban Abaújdevecserről, Bodrogközből, Járdánházáról és Miskolc Csorbatelepéről gyűjtött apró templomocska neves gyűjtők – Bánfalvi Ferenc nyugalmazott restaurátor, néhai Bodgál Ferenc néprajzkutató, Cseri Miklós etnográfus, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgatója és néhai Kunt Ernő kulturális antropológus, fotóművész – kutatása nyomán. 

Egy részüket ajándékba kapta az intézmény, másokat megvásárolt – tudtuk meg dr. Bodnár Mónika néprajzos muzeológustól, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának vezetőjétől.

Házilag készített kellékek

– Látható, hogy a megye számos területéről őrzünk betlehemet a múzeumban, ami mutatja, hogy mennyi helyen, katolikus falvakban szinte mindenhol gyakorolták a betlehemezés szokását. Annak hogy általában kis templomot hordoztak magukkal az angyaloknak öltözött szereplők, az az oka, hogy a Messiás születésére szent eseményként tekintettek – magyarázta dr. Bodnár Mónika. – Az épületmakett sokszor perselyként is szolgált. A templomocskák többsége kis Jézust, a bölcsőjét és az állatokat is megjelenítette. A legtöbb kis betlehem fából, vagy favázzal készült. A nálunk láthatóak az 1920-as évektől az ötvenes évekig.

Asztalos, vagy más falusi mesterember, iparos készítette, de jellemzően többször felújították őket. Emiatt lehetséges az, hogy a miskolci betlehemet, amelybe még apró jászolt és bárányokat is elhelyeztek, kívülről sztaniol papírral borították be, amit csak később kezdtek el gyártani. A házikó, illetve a kis templom azonban csak az egyik kelléke volt a betlehemezésnek. Emellett a csapattagok speciális ruházatot, jelmezeket, bundát és subát vettek fel, amelyeket maguk varrtak, vagy összegyűjtötték a faluból. Akárcsak a csörgős pásztorbotokat és kolompokat.

Tréfás misztériumjáték

A betlehemezés népi misztériumjáték, amelynek témája Jézus születésének története.

– A hat-nyolc, vagy több szereplő eljátszotta azt, amikor a pásztorok az angyaloktól értesültek a Megváltó világra jöveteléről. A történetszálba nagyon sokszor tréfás elemeket is beleszőttek. A csoport összetétele vidékenként változó lehetett. Viszont egy vagy két öreg általában volt a társaságban, aki mindent félrehallott, félreértett és ebből adódott a helyzetkomikum. Néha a gyerekeket is ijesztgették pásztorbottal és kolomppal, vagy az utcán megkergették az embereket a betlehemezők. A vegyes lakosságú falvakban nagyon sokszor a református családokhoz is elmentek és betértek mindenhova, ahol erre engedélyt kaptak. Általában szívesen fogadták őket, még úgy is, hogyha más faluból érkeztek. Például tudjuk, hogy a katolikus többségű Serényfalváról rendszeresen átjártak betlehemezni a református Kelemérre.

A betlehemes csapat az adventi időszakban heteken keresztül készült az előadásra, amit itt a mi vidékünkön karácsony napjaiban adtak elő. Viszont Szegedről ismerünk olyan feljegyzéseket, hogy már adventben elkezdték körbejárni a házakat. A végén mindig megvendégelték a betlehemeseket és természetben, illetve pénzben megjutalmazták őket. Felvidéken sok helyen máig gyakorolják a betlehemezés szokását. Hídvégardó és Tornaszentjakab szomszédságában, a határ túloldalán található Tornaújfaluban például napjainkig élő hagyomány a betlehemezés. Nem régen itt rendezték meg Jánok településsel közösen a 20. Nemzetközi Betlehemes Találkozót – tudatta a muzeológus.