Határon átnyúló nyomozásba kezdtek a szádvári régészek

Minden nap „kinyílik egy ablak”, vagyis közzétesznek egy posztot, amelyben egy érdekes fotót, történetet osztanak meg az idei évükből. Így bepillantást nyerhetünk abba, hogyan befolyásolta a munkájukat az aszály, milyen területeken dolgoztak a megyében, milyen leletanyagok kerültek elő, milyen természeti érdekességekkel találkoztak munka közben.

A december 14-i megosztás pedig azt is bemutatja, milyen határon átnyúló nyomozói munkára lehet szükség egy-egy lelet eredetének beazonosításához. A posztot Gál Viktor jegyzi, aki a szádvári ásatás vezetője volt, és akivel a fejlesztés előtti feltárás elején, 2018-ban a helyszínen készítettünk riportot.

Mint írja, számára az év „felfedezése és nyomozása” köthető a képeken bemutatott szádvári kályhacsempéhez. A kaputorony omladékából kiemelt leletegyüttes egyik messze legérdekesebb darabja a fazekast munka közben ábrázoló csempe.

„Belebújva a könyvtárba és az adatbázisokba, hamar kiderült, hogy a fazekasunknak hazai párhuzama még nem ismert. Ugyanakkor 1971-ben A Nemzeti Múzeum adott teret a cseh és morva kerámiaművességet bemutató kiállításnak. Itt feltűnt egy, a csehországi caslav-i múzeumból származó fazekast ábrázoló csempe. Keressünk képi forrást is. A hasonlóság döbbenetes! De, hogy kerülhetett Szádvárra egy csehországi párhuzammal bíró csempe? A 15-16. század fordulójára keltezett cseh lelet idején a várat a Szapolyai család bírta. A birtokokat ténylegesen Szapolyai István irányította, aki nem mellesleg 1474-81 között Szilézia és Luzsice főkapitánya volt, majd 1486-ban feleségül vette Teschen-i Hedvig sziléziai hercegnőt. Meglehet a cseh-lengyel szál eleje… Talán az új arával együtt érkezhetett a csempe vagy a nyomódúc északkelet Magyarországra? A csempénk további analógiái egy bizonyos Jan Medek köréhez köthető chrudim-i fazekasműhely termékei között és a lichnice-i vár leletanyagában is feltűntek. Ezek kapcsolata a történetünk szereplőivel azonban még kérdéses” – írja Gál Viktor.