Felmenője élete ihlette Baradlay Ödön alakját

 Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regényét mindenki ismeri (ha másképp nem, hallott róla), hiszen hetedikben kötelező olvasmány. Azt viszont kevesen tudhatják, hogy a regény bizonyos cselekményszálai valóban megtörténtek, mi több, a szereplők leszármazottja itt él Miskolcon. A 80 éves Simon Gábor építész ükanyjának ugyanis a márciusi ifjú, Irányi Dániel (aki 1822-ben, azaz épp 200 éve született) a testvére volt. Azt már korábban is sejtette az építész, hogy Irányi Dániel ihlette Baradlay Ödön alakját a Jókai-regényben, de most szakirodalmat is talált hozzá. Az 1964-es Irodalomtörténeti Közlemények című kiadványban ugyanis hosszú tanulmányban foglalkozik Varga János történész a témával: levezeti a család történetét, összehasonlítva a regénybeli egyezésekkel.

Párhuzamosságok 

Simon Gábor egyébként korábban már mesélt lapunknak családja izgalmas történetéről, a Jókai-regényhez kötődő szálról, feltételezésekről is hallhattunk – mint akkor mondta, a történet felgöngyölítésében a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa volt a segítségére – de a most talált tanulmány még inkább megerősíti a hallottakat. 

Az 58 éves cikk azt taglalja, hogy Irányi Dániel jól ismerhette Jókai Mórt már 1848-ból. Pályája és életének eseményei a könyvben főszereplő Baradlay család legidősebb fiának, Ödönnek a történetére emlékeztetnek. Akárcsak Ödön, Irányi Dániel is a felső-magyarországi sereg kormánybiztosa volt a szabadságharc idején, és részt vett Buda ostromában. Ott – akárcsak Ödön a könyvben az öccsével, Richárddal – Dániel is találkozott testvérével, Irányi Istvánnal, aki az elsők között tűzte ki a várfalra a magyar lobogót, és vitézségéért érmet kapott. 

A tanulmány hosszan taglalja még a párhuzamosságokat. Azt Simon Gábortól tudjuk, hogy Irányi Dániel a fegyverletételkor Világoson volt, onnan Szatmárba, majd Beregbe, végül Gömörbe menekült (ahová Jókai is). Távollétében ítélték halálra, de akkor már Párizsban élt. Később elkísérte Kossuth Lajost Olaszországba, Turinba (Torino), Kossuth unszolására tért haza 1868-ban, hogy elvállalja Pécs városának országgyűlési képviselőségét immár a kiegyezés után.

Újra kapcsolatban 

A tanulmány szerint 1868 táján, a regény megírása idején újra kapcsolatba került Jókai Mórral, együtt publikáltak a Honvéd Albumban is. A tanulmány is arra jut, amit Simon Gábor mesélt nekünk: Irányi Dániel bátyja, István, aki később Eperjesen lett bíró, hogy öccse megmenekülhessen, Dánielnek adta ki magát a hadbíróságon, ahol halálra ítélték. Csak a szerencsének és a barátai közbenjárásának köszönhette, hogy végül nem hajtották végre rajta az ítéletet. A Jókai-regényben a legkisebb Baradlay testvér, Jenő hasonlóképpen adja ki magát bátyjának, Ödönnek, helyette őt ítélik halálra, és őt a regényben ki is végzik. Vagyis Irányi Dániel családi története ihlette meg Jókai Mórt.

Az utolsó levél 

Irányi Dániel családjában is történt tragédia az eset kapcsán, Irányi ezt maga is elmeséli a Honvéd Albumban, ebből idéz is az 1964-es tanulmány. „Egyik sógorom – írta – úgy szólván nyom nélkül elveszett, és pedig akkor, midőn az én ügyemben akart eljárni. Neje, testvér néném, három apró gyermekkel özveggyé lett... Kimondhatatlan kínokat szenvedek e’ miatt.” 

Az említett sógor és a felesége nem más, mint Simon Gábor ükszülei. Matherny János ükapát, amikor sógorának próbált menlevelet szerezni, elfogták, és 1849. október 14-én kivégezték. 

„Irányi Dániel utolsó leveleinek az egyike is a birtokomban van”, mondta lapunknak korábban Simon Gábor. 1892-ben írta az építész dédanyjának (azaz Irányi az unokahúgának), Matherny Lujzának. A levél megírása után egy-két nappal Irányi vérhasban halt meg, valószínű, mire levelét kézbesítették, már halott volt.