2022.05.21. 11:30
Bér, feszültség
Amióta az eszemet tudom, még olyan nem volt, hogy mindenki elégedett legyen a munkája ellenértékeként kapott bérével. Ez valahol érthető is, hiszen a fizetés mindig egy érdekérvényesítő vita, mondhatni, huzavona mentén alakul, ahogy alakul. Aki adja, minél kevesebbet szeretne erre fordítani, akik kapják, meg nyilván egyre többet akarnak. Ahogyan a régi vicc mondja: „Ketten vagyunk megelégedve a fizetésünkkel. Én és a főnököm. Ő az enyémmel, én pedig az övével.” A mindenkori bér persze egy szám csak, nem az a fontos, mekkora, hanem hogy mire elég. Elég-e a megélhetésre vagy többre is? Hiszen az ember nemcsak megélni szeretne, épphogy, hanem némi mozgásteret is, jusson másra is ételen és rezsin kívül. Abszolút jogos igény! A jóléti államokban szinte el is érték ezt. Nálunk… Hát, még várni kell. Bérfeszültség van, mert szűk a sáv, ahol differenciálni lehetne a különböző értékű és szintű munkák árát. Az előző rendszer prioritása volt, hogy a diplomás tanár ne keressen többet a vájárnál. Így léptünk át a kapitalizmusba. Meg üres zsebbel. Szép feladvány széthúzni a sávot.