Isten közelében kell lenni ahhoz, hogy lássuk is Őt!

Talán pont ezért még aktuálisabb lehet egy évekkel ezelőtti emlékem üzenete, hogy akikhez közel lehetünk és közel mehetünk, őket ne távolról szemléljük!

Úgy gondolom, sokan vagyunk úgy, akiknek a karácsony a legszebb ünnep. Ehhez hozzátartoznak különféle előkészületek, fizikálisan és lelkileg is. Nem csak az egyének, családok szoktak erre az ünnepre készülni, hanem nagyobb közösségek is, mint például egy-egy város. Így történt ez a mi kis lakóhelyünkön is. Mindez abban mutatkozott meg, hogy már néhány héttel az ünnep előtt felhelyezték a karácsonyi díszeket, égőket és este be is kapcsolták ezeket. Mindez jelezte, hogy közeledik a karácsony. Az egyik téren lévő nagy fenyőfát feldíszítették és mellé a betlehemi történetet ábrázoló jelenetet helyezték el. Értem ezalatt az Úr Jézus születésére emlékeztető betlehemi jászolt – benne a csecsemővel -, mellette a szüleivel – Józseffel és Máriával -, továbbá a pásztorokat, bölcseket.

Mi is gyakran jártunk autóval azon a forgalmas utcán, így nagyobbik kislányom hamar észrevette a „karácsonyi betlehemet”. Észben tartotta és amikor csak lehetett, arra kellett mennünk, hogy legalább az autóból láthassa. Persze ezzel nem elégedett meg, így amikor csak tehettük, meg is álltunk és közelről is szemügyre vettük a „szereplőket”. Ilyenkor mindig elmondtuk a bibliai történetet, hogy hogyan született meg Jézus. Nagyon szerette és érdekes módon nem unta meg, bármennyiszer is néztük, meséltünk róla, pedig már ő is tudta.

Egyik nap, mikor teljesen mással voltunk otthon elfoglalva, megszólalt gyermekem: „messziről nem látszik Jézus, a pici baba, csak közelről”. Először hirtelen nem is értettem, hogy mit szeretne ezzel mondani, így rákérdeztem, majd szinte szó szerint megismételte az előbbit. Ezzel biztos voltam benne, hogy ő igenis tudja, hogy mit akar velem közölni. Ismét érdeklődtem és akkor szépen elkezdte mesélni, hogy a betlehemes jelenetben a pici baba, Jézus a jászolban, messziről nem látszik, csak ha közel megyünk hozzá. Először csak annyit állapítottam meg, hogy milyen figyelmes és ezt mondtam is neki. De ezt a kijelentését nem sokkal később ismét elkezdte nekem mondani. Akkor hirtelen végigfutott bennem az az érzés, hogy ezzel az üzenettel Isten szól hozzám. Hamar meg is magyarázta nekem, hogy mi az Ő üzenete számomra.

A karácsonyi készülődés miatt, meg úgy általában a hétköznapokban is, sokat rohanunk, így kevesebb idő jut Istenre. Ezáltal időnként én is „csak” messziről szemléltem Istent, amennyi idő jutott a napi csendességre, Vele való együttlétre. De ahogy gyermekem is mondta: messziről nem látszik Jézus, csak ha közel megyünk hozzá. Ehhez meg kell állni, ki kell szállni az autóból. „Egy kicsit ki kell lépni a rohanó világból.” Nem elég lassítani, arrafelé autózni. Meg kell állni! Ki kell szállni! Oda kell menni! Csak ekkor láthatjuk teljes egészében a jelenetet! És ami, pontosabban, aki a legfontosabb, Jézust!

Hasonlóan a hétköznapi életben is, Isten közelében kell lenni ahhoz, hogy lássuk is Őt! Nem elég messziről szemlélni az eseményeket, mert így pont a lényeg nem látszik. Időzzünk Isten közelében, álljunk meg, lehetőség szerint gyakran, rendszeresen! S ha megálltunk, menjünk is közel Hozzá, legyünk az Ő jelenlétében! Mindezeknek lesznek lelki gyümölcsei, amely erőt ad a tovább menetelhez.