„Mindenki jó akar lenni”

„Ha az utcán adtam kilenc koldusnak, adok-e a tizediknek is? Mikor vagyok jó: ha csak egynek adok, vagy ha mindnek? Ugyanakkor az emberben él a késztetés: III. Richárdot leszámítva senki sem akar rossz lenni. Mindenki jó akar lenni” – Forgács Péter magyarázza így Bujdos Attila 2000. november 11-én, az Észak-Magyarországban megjelent interjújában, hogy miként és miért fontos számára ez a munka.

Bertolt Brecht A szecsuáni jólélek című példázatából rendezett előadást a miskolci Játékszínben, elsősorban diákok számára. Brechtet olyan kérdés foglalkoztatta a század első felében, ami mai életünket is erőteljesen meghatározza. Hogyan lehet ahhoz a rendszerhez viszonyulni, amit hol erkölcsnek, hol jóságnak nevezünk? Próbálhatunk ragaszkodni hozzá, kétségeink közepette is, ám ez a viszony nehezen számonkérhető – öltött alakot az alkotói gondolat az interjúban.

Segítene másokon

„Egy történetet mesélnék el egy emberről, akinek ad az élet egy lehetőséget. Pénze lesz: szabadságot kap. Működik benne a természetes jóság, így akar valakivé válni. Segítene másokon. Az állítólag mindannyiunk számára fontos íratlan szabályok szerint szeretne élni, s ez lesz a halála. Ellehetetlenül” – rögzítette a beszélgetésben.