„Bravók” a kakasülőről

„A most bemutatott Lila akácot már megelőzte jó híre. A sikernek azért is örülünk, mert a rendezőnek, s néhány igen tehetséges fiatalunknak ez az első nagy színházi munkája” – Gyarmati Béla, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója mondta ezt az Észak-Magyarország 1980. október 31-i számában.

Telt ház, szorongó rendező

Társulata a fővárosi Nemzetiben vendégszerepelt Szép Ernő művével. Az Észak írása megjegyezte: a kitűnő együttes játék mellett nagyszerű színházi pillanatokkal gazdagították a nézőket az egyes szereplők, mindenekelőtt Tóth Manci szerepében Igó Éva. A kakasülőről indított „bravó”-k; az ováció méltán köszöntötte játékát, a miskolciak előadását.

A művet Hegyi Árpád Jutocsa állította színpadra.

A cikk a fellépés előtt az ő útját is követte: magyarázott, mutogatott, lelkesített, tanácsokat osztott, azt várva, hogy az izgalmat és a lappangó félelmet, amelyet az új helyszín okoz, a művészek energiává alakítsák.

„Szorongok, de vállalom ezt az előadást minden hibájával és értékével. Ezt annál könnyebben tehetem, mert bízom, bízhatom a társulatban, tehetségükben” – idézte a tudósítás.

A miskolci előadás iránt egyébként óriási volt az érdeklődés. A „megtelt” táblát már a bemutató előtt egy héttel kitehették volna.

(A borítóképen: Igó Éva egy idei veszprémi előadásban)