Védik a kismuflonokat

Négy muflonbárány született a Miskolci Állatkert és Kultúrparkban nemrégiben. Ennek apropóján a muflonok, mint a régiónkban nem őshonos növényevő faj szerepéről érdeklődtünk.

– Tizenkét fős mufloncsapat él nálunk, amelyek között a legifjabbak idén, április első napjaiban jöttek a világra – mondta Veress Tamás, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark gyűjteményi vezetője. – A muflonoknál nem ritka, hogy fogságban szaporodnak, mert jól alkalmazkodnak a zárt téri tartáshoz. Ahogy a legtöbb patás növényevő, a muflonok is már meglehetősen fejletten jönnek a világra. Az egészséges kicsik születésük után egy-két órával lábra állnak, és képesek követni a szüleiket. Az első pár napban mégis az jellemző, hogy a kifutó egy rejtettebb részén bújnak meg, és az anya folyamatosan szemmel tartja őket. Most, hogy már egy hónaposak a kölykök, elkezdték az anyatej mellett a felnőttek táptakarmányát is kóstolgatni. Másfél évesen érik majd el az ivarérett kort.

Némelyik megszelídíthető

A 19. század második felében telepítették be a fajt Európába vadászati célból.

– A muflonok minden bizonnyal a Közel-Keletről, illetve a Kaukázus vidékéről származnak. Egy idősebb muflonkosnak a szarva tekintélyes trófea, ezért először a nemesi birtokokra kezdték betelepíteni. A szarvaik a természetben arra szolgálnak, hogy a szaporodásnál fellépő harc során eldöntsék egymás között a rangsort. Viszont ha veszélyben érzik magukat, ragadozókkal szemben is használhatják fegyverként. Fogságban néhány egyed megszelídíthető és barátkozóbb, de soha nem lesz belőlük házi juh szintű kezes állat. Itt, az állatkertben azt figyeltük meg, hogy inkább kerülik az ember társaságát, még a gondozókét is. Ez a viselkedés zsákmányállat voltukból ered. Mostanra minden középhegységünkben megtelepedtek. Ha bármi baj éri őket, a mentésükkel kapcsolatban a területileg illetékes vadásztársaságot kell keresni. Mivel nem védettek, esetükben ebbe az állatkert nem vonódik be – tájékoztatott a gyűjteményi vezető.

Harmincfős csapatok

Ha nagyon elszaporodnak, akár az aljnövényzetet is kipusztíthatják a területen.

– A kecskékhez hasonlóan a muflonok a metszőfogaikkal teljesen talajszintig le tudják rágni a növényeket. Ebből következik, hogy akár veszélyt is jelenthetnek az erdő aljnövényzetére. A Bükki Nemzeti Park területén a védett sziklagyepeken van ennek jelentősége, ahol különösen jól érzik magukat. Az őshonos növényevő fajokhoz képest egyelőre kisebb állománnyal rendelkeznek, és félrevonultabban élnek. A Bükkben és a Mátrában laknak közülük a legtöbben. 10 és 30 egyed közötti csapatokba verődnek, ami évszakonként és élőhelyenként is változhat. Az őzektől eltérően ezekben általában van egy felnőtt, ivar­érett kos a nőstényekkel és az utódaikkal együtt. A fiatal hímek pedig különválnak, és amíg nincs saját családjuk, addig vagy egyesével, vagy kisebb csapatokba verődve járnak-kelnek. A muflon természetes ellensége a farkas és a hiúz, bár ez utóbbi csak a fiatalabb egyedeket tudja zsákmányul ejteni – tudtuk meg Veress Tamástól.

(A borítóképen: Muflonok)