A természetben szabadon

Szűcs Ilona olvasónk a Tavasz lesz című verssel lepte meg szerkesztőségünket a Maradj otthon és írj! pályázat részeként. Az alkotót arról faggattuk, miből fakad a természet és az írás iránti szeretete.

– Bár most mindannyian helyhez vagyunk kötve a koronavírus miatt, a természet éppen úgy viselkedik, ahogy máskor. A tavasz idén is eljött, és egy olyan tavaszról szerettem volna írni, amikor még nem voltak ilyen bajok – fejtette ki Kovács Gáborné Szűcs Ilona. – Falun, Hegymegen nőttem fel, egy szabadabb, de zártabb környezetben. Akkor még 300 fő lakta, ma csak a fele. Gyerekként minden a miénk volt, az erdők, a mezők, és azóta is nagyon szeretem a természetet. Szó szerint és átvitt értelemben sem vettek körül minket ott kerítések. Ehhez vagyok hozzászokva, és amikor tehetem, visszajárok a szülőfalumba.

Locsolóversekkel indult

Saját bevallása szerint áttételesen lapunk is hozzájárult Ilona tehetségének kibontakozásához.

– Kilenc évvel ezelőtt kezdtem el verset írni, amit részben az Észak-Magyarországnak köszönhetek. Egy északos locsolóvers-pályázattal indult. Az akkor kisiskolás Zsófi unokám vett rá, amikor egyszer nálunk volt, hogy írjunk húsvéti verseket. Igazából ott éreztem rá az írás ízére. A költészet terén autodidakta módon fejlesztettem magam az évek során, és nyolc éve az Irodalmi Rádiónak is tagja vagyok. Több helyezést értem el náluk, és You­Tube-közvetítéses műsoraikban is szerepeltem, május 1-én ismét fogok. Amatőr író-költő pályázatokon is szépen szerepeltem, és országos antológiákban jelentek már meg munkáim – sorolta az alkotó.

– Sokszor feltették már nekem a kérdést, hogy mindig olyan pozitív szemléletű vagyok-e, mint ami a verseimből érződik. Alapból ilyen beállítottságú vagyok. Még ebben a nehéz helyzetben is hiszek abban, hogy ki fogunk ebből lábalni, és jóra fognak fordulni a dolgok. Annak ellenére mondom ezt, hogy a férjemmel mindketten nyugdíjasok és veszélyeztetett korúak vagyunk, viszont Miskolc kertvárosában, a Hejőparkban lakunk. Olyan szerencsés a helyzetünk, hogy az utcánkban az utolsó ház a miénk, így nem érezzük magunkat bezárva. Mióta kihirdették a veszélyhelyzetet nem járunk el sehová, kivéve a napi hosszabb sétát, amikor lényegében nem találkozunk szinte senkivel…

Tavasz lesz

Tavasz lesz, érzem

engednek a fagyok

csontjaimban érlelt

tűz-fájdalom vagyok

pirkad az ég alja

mosolyog a szél

február nyomában

tavasz íze kél

rügy pattan a fából

mint fürge menyecske

eget hasogatva

cikázik a fecske

fűrész foga harap

darabot a fából

öreg, korhadt ágak

fájós derekából

vége van a télnek

a hajnal haragos

dermedt kínnal rajzol

talaj-menti fagyot

ébredő hajóban

zsivajog az élet

kapualjba bújik

víg tavaszi ének

napsugárba oltott

kék tavaszt akarok

meztelen ülepű

csupasz remény vagyok

Szűcs Ilona